2022. október 31., hétfő

Kárpát-medence - az utópiák selejtezője




Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Elhullanak utópiák,

Világboldogító dogmák,

Botcsinálta birodalmak.

Itt buknak - a nagyhatalmak.


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Magyarok, s nem magyarok...

Itt minden hamis "világrend",

Meg álságos utópia

Elbukott, és ezután is

Bukni fog.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Minden mesterkélt szisztéma

Próbára kerül,

S előbb-utóbb a süllyesztőbe merül.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


Itt

Talán a bronzkor óta,

Vagy ki tudja, hogy mióta,

Elbukik a hamis nóta.

Istenkirályok,

Rendszerek

Itt mindig levitézlenek.

Minden, ami abnormális,

Levitézlik ezután is.


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Az Élet hol boldog,

Hol meg ostoha,

Nem itt van a profán megváltás hona.


Széllelbélelt utópiák

Kárpátok hegyei alatt

Előbb-utóbb

Mindig csődöt mondanak,

Nem él meg itt

Rossz doktrína,

Se dogma,

Csak

Gondolat.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


Tradíciók fáradt őre,

Utópiák temetője...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Itt húzódik hódítások útjában

Az ősi gát:

Se "szent hódítás",

Se tatár,

Se dzsihád;

Innen egy birodalom sem jut tovább.


"Természetes terjeszkedés",

Lebensraum,

Impérium,

Osztályharcos proletár...

Mindenféle birodalom

Itt megáll...


Éppen ezért igen gyakran

Ömlött a vér,

Folyt a vér,

A drága vér...

Újra meg újra itt volt

A hadszíntér...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Fogyatkozik már a nép...

Az Élet itt

Mindig nehéz,

S - mindig szép.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Itt semmi sem könnyed,

Sósabbak a könnyek,

Hazugabb a hazugság,

Gyanakvóbbak az apák,

Félénken nő 

A Remény,

Meg a virág.


Sok hazugságot hallottunk,

De még mindig

Létezünk,

Ma már a féligazságban sem hiszünk.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


Védi gyepű,

Farkasverem,

Gondolatsánc,

Elszántságból vont erőd;

A támadó gyakran nem kap 

Levegőt.


Itt hódítót gáncsolnak el

Tüskebokrok,

Dombok,

Fák;

Hasraesnek az ideológiák.


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


Vol itt már vérvörös ige;

Osztályharc a lét lényege -

Ötvenhatot,

Tankos segélyt

A Kárpátok nem  felejt...

Selejt ez is.

Mindig is az volt -

Selejt!


Volt itt piac-utópia;

A seft az élet motorja,

Ösztönös alku a rend,

Jólétet a láthatatlan kéz teremt -

Mögötte meg ott lapul a 

Nagy globális pénzputri,

Amit még reklám se rejt;

Selejt ez is.

Mindig is az volt -

Selejt!


Volt, 

Van mindenféle szekta,

Tizedet gyűjt "jó célokra",

Egyedül az üdvözítő,

Amit a guru kifejt;

Selejt ez is.

Mindig is az volt -

Selejt!


Ma is akad utópia,

Nem kevés,

Sok ígéret van bennük,

S amit adnak:

Csak temérdek szenvedés.


Soknak foga rajtunk vásik,

Egyik rosszabb, mint a másik.

Sánta, nyegle utópiák,

Leghangosabb a legbutább.


Eltévelyedést ünneplő

Alattomos pénz-túlerő

Biztat magzat-gyilkosságra,

Identitás-pusztításra,

Kábítószeres hörgésre,

Önfeladás-ünneplésre...


Annyira még nem lettünk ám,

Konzum-ostobák,

Mint hiszi a világ,

Hogy ne látnánk,

Mi az, amit a globális dollár-lóláb

El se rejt...

Selejt ez is.

Mindig is az volt -

Selejt!


Utópia-selejtező

Kárpát-medencei mező...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Élnek emberek...

Tudják, 

A Kárpát-medence

Mennyország is,

Pokol is lehet.


Egybe fogva

Ragyog ránk

A Béke Istennőjének

Jóságos mosolya;

Szétszabdalva?

Áskálódás,

Irgalmatlan gyűlölet hona...


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ki tudja, mennyire régen

Tudnunk kéne már:

Békés Jövő,

Perspektíva

Ránk csak akkor vár,

Hogyha végre

Tisztességgel

Becsülettel

Megbélkélve

Tiszta lélekkel összefogunk;

Nincs más választásunk, hiszen:

Összetartozunk.


Nem a fellengzős nagy tervek,

Hanem a napi keservek,

Hétköznapi felelősség

Teszi jobbá egyszer

A világot.


Az utópia távlat nélküli,

Üres cél;

Salakból szó-mágiával nyert acél...


Minden lépés fontos,

Különösen az első.

Azt gátolná legjobban

A túlerő.


Azt pedig nem másutt,

Itt fogjuk megtenni.

A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

S nem akárki,

Hanem mi:

A Magyarok.


A Kárpátok rejtekében,

A világ ütőerében,

Ez vár ránk,

Ez lett mára,

Aktuális küldetés...

Apró lépés,

Még egy lépés,

Sok lépés...


Ez a Jövőnk;

Lényegünk.

Úgy kell nagyon messze jutnunk,

Hogy innen el nem megyünk...





2022. október 30., vasárnap

Ősz rítusa halkan pereg




Ősz rítusa halkan pereg;

Szürkén hallgatnak az Egek.


Ünnepi köntös a fákon,

Legtöbb levél még az ágon,


A szél ős igéket hadar,

Vastagodni kezd az avar,


A szertartás lassan halad,

Halál suhan, 

Élet fakad...


Érteni, sejteni véljük,

De csak képzeljük, hogy értjük.


Őszi ködből téli csöndbe,

Onnan a tavaszi zöldbe...


Kisebb és nagyobb zavarok 

Mérges csordája vicsorog,


A Rítus működik mégis...

Rítus tán maga a Lét is...


Korszakok,

Terek,

Emberek...

Ősz rítusa halkan pereg...







2022. október 29., szombat

Ellopott Jövők csarnoka




Ellopott Jövők csarnoka;

Néma, vén terem

Az Idő-holtágban, ahol

Atlantisz pihen.


Ellopott jövők csarnoka;

Szomorú mező;

Mindig volt, és most is akad

Tolvaj túlerő.


Akkor lesz csak igazából 

Gonosz a világ,

Ha nem lesz élő Jövő,

Csak holt utópiák.


Ellopott Jövők csarnoka

Nyugszik csendesen,

Az Idő-holtágban, ahol

Atlantisz pihen.









2022. október 28., péntek

Félelmetes őszi ködben




Félelmetes őszi ködben

Szélvédőre eső csöppen.


Egymásba omlott föld meg ég,

Mindenütt rideg szürkeség.


Szélvédőre eső csöppen,

Szürke ködben,

Szürke ködben.


Kanyar jön?

Semmit se látok...

Valahol fenn varjú károg.


Szürke ködben,

Szürke ködben,

Félelmetes őszi ködben...


Félelmetes őszi ködben

Jövendő  vagy veréb röppen.


Alaktalan veszedelem

Gubbaszt valahol odafenn.


Jövendő vagy veréb röppen.

Szürke ködben,

Szürke ködben.


Komor őszi szép lapogat

Beszűkülő távlatokat...


Szürke ködben,

Szürke ködben,

Félelmetes őszi ködben...


Félelmetes őszi ködben,

Szembejövők egyre többen.


Sok kis piros pont mocorog;

Szembejövő reflektorok...


Szembejövők egyre többen...

Szürke ködben,

Szürke ködben...


Araszoló kocsisorok,

Kamion fékje csikorog.


Szürke ködben,

Szürke ködben,

Félelmetes őszi ködben...


Félelmetes őszi ködben

Út közepén szarvas szökken.


Roppant, profán köd-kápolna,

Ha engedném, megszállt volna.


Út közepén szarvas szökken,

Szürke ködben,

Szürke ködben...


Köd,

Ólmos, komor zűrzavar...

Vajon a világ mit akar?


Szürke ködben,

Szürke ködben,

Félelmetes őszi ködben...


2022. október 27., csütörtök

Hatvanadik októberem




Hatvanadik októberem

Sok örömöt szerez nekem.


Utamat nyugodtan járom,

Velem az én 

Drága Párom.


Öntudatos, szelíd

Létben,

Csöndes esti

Békességben


Szépen telik az

Életem;

Hatvanadik októberem.







2022. október 26., szerda

Abszurditások korában




Abszurditások korában

Érték lett a butaság,

Tartalmatlan lózungokra

Hallgat a mai világ.


Abszurditások korában

Üldözötté lesz a Hit,

Elvtelen bohócokból áll

A nagy "globális elit".


Abszurditások korában

Pénz-végzet kásája fő,

Vár bennünket programozva

Az Orwell-féle jövő.


Abszurditások korában

Halad a profán szekér,

A pénz nemhogy a bőrébe,

A Naprendszerbe se fér.


Abszurditások korában

Vad propaganda pereg,

Azt fuvolázza: mi leszünk

A boldog nincstelenek.


Abszurditások korában

A pénz arról nyekereg:

Olyan világ jön, hogy nem lesz

Tulajdona senkinek.


Abszurditások korában

Harkály kopogja a fán:

Identitást is hitelből

Bérelünk majd ezután.


Abszurditások korában

Minden jövő művirág;

Nem lesz többé magánélet! 

Az lesz ám a szép világ!


Abszurditások korában

Az utópia ilyen;

Neo-bolsevik közhelyek

Milliárdos fekhelyen...


Abszurditások korában

Végzet i-re pont kerül?

Zúg, üvölt a pénz-csőcselék,

Isten

Hallgat

Egyedül.





2022. október 25., kedd

Mélabús őszi éjszakán





Mélabús őszi éjszakán
Kinéz Isten az ablakán.

Nosztalgikus őszi ködök
Lebegnek a világ fölött,

S a nappali színorgia
Éjjel csak - dekadencia.

Hallgat a királyi fenség,
Hangoskodik az üresség,

S mint malom körül a szamár,
A világ megint körbejár...

Néz ki Isten az ablakán
Mélabús őszi éjszakán.






2022. október 24., hétfő

Szép nyelvet adott az Isten





Szép nyelvet adott az Isten,

Élni kell vele - tömören.


Nyúlós-nyálkás prózatömeg

Hiába fut rossz köröket,


És alja söpredék követ

Trágár moslékos vödröket.


Szép szóval,

Szépen,

Higgadtan;

Ritkán hat, ami csak csattan...


Szép nyelvet adott az Isten;

Használjuk - bölcsen és frissen.


Vitapartnernek 

Tisztelet;

Indulat helyett -

Érveket.


Akinek van, érvet hozzon,

Akinek nincs - gondolkozzon.


Személyeskedni az szokott,

Aki az érvből kifogyott.


Szép nyelvet adott az Isten;

Használhatjuk - ihletetten.


Egyszerű és szép szavakkal

Teljen meg a Líra-asztal.


A Lélek hasznára lenni...

Adni - 

Sose visszavenni.


A mesterkélt poétika

Fából faragott vadliba,


Mivel az igazi Líra

Szív zenéje,

Lélek dala.


Egyszerűen,

Önfeledten;

Szép nyelvet adott az Isten.

2022. október 23., vasárnap

Ötvenhat emlékezete




Ötvenhat emlékezete;

Mint valami régi zene...


Lendületes ütemeket

Gyász-akkordok sora követ...


Még nem láttunk,

Még nem éltünk...

Mégis tilos elfelednünk.


Bár vad szelek megtiporták,

Mégis feltámadt az ország...


Mégis feltámadt az ország,

Egy magára hagyott ország...


Ötvenhat emlékezete

Kőkemény daccal van tele.


A nép itt túl sokat látott,

Nem tűri a szolgaságot,


Idegen hatalom jármát,

Saját bitangok uralmát.


Szobrok dőltek,

Tankok égtek,

Kushadt az idegen érdek...


Kushadt az idegen érdek,

S viharvert, kicsi miértek


Sírtak az őszi hidegben...

Történelem fátyla lebben...


Ötvenhat emlékezete

Csalódásokkal van tele...


A közönyös Európa

Segített nekünk valaha?


Akarta, vagy nem akarta,

A profitja lefoglalta...


Magyarország nem volt lényeg;

Nem volt benne NATO-érdek...


A távoli elnök-koma

Legalább hallgatott volna,


De a vén tábornok-gyerek

Értünk még ezt sem tette meg...


Mondja: 

"Nem szövetségesünk."

Hruscsov bólint:

"Davaj! Gyerünk!"


Ötvenhat emlékezete

Vad fájdalmakkal van tele...


Bőven volt dicsőség, vétek;

Győzött az idegen érdek.


Aztán hazai pribékek

Nyomorították a népet...


Vér,

Könny,

Sortűz, 

Hóhérkötél...

Emléke ma is bennünk él...


Ötvenhat emlékezete

Csöndes elszántsággal tele.


Hitvány vezetők akadnak,

Mi megmaradunk 

Magyarnak.


Komprádorok jönnek-mennek,

Hódolhatnak

Annak,

Ennek...


Nekünk meg jól mondta Zrínyi:

Csak magunkban szabad bízni.


Téres Kárpát-medencében

Szomorú Ősz idejében


Nem segít a pénz világa;

Ez ötvenhat tanulsága...


Régi szép szomorú zene;

Ötvenhat emlékezete.






2022. október 22., szombat

Szeles őszi idő járja




Szeles őszi idő járja,

Most indulunk Tél-irányba.


Válaszfal nő minden Múltra,

Mint a versben a cezúra.


Új döntések születőben,

Megújulunk Ősz szelében.


Ránk zúdul az Idő árja;

Szeles őszi idő járja.

2022. október 21., péntek

Lehull az őszi falevél





Lehull az őszi falevél,
Sok beszédben kevés Hit él.

Deresedik a fakéreg;
Nem alkudnak a Remények.

Szélben hajladozik az ág,
Panaszkodik a kapzsiság.

Távol profán lárma hangja;
Fegyver az - vagy propaganda.

Hold pihen távoli hegyen;
Nem lett jobb a világ ma sem.

Holnap látjuk, a ma mi ér...
Lehull az őszi falevél.

2022. október 20., csütörtök

Önjelölt Nostradamusok






Önjelölt Nostradamusok

Bajlátó hada vicsorog.


Ezerféle kataklizma 

Ömlik bőszen a bajszukra.


Gázról az atomra térve

Alakul a világvége.


Még vállat sem mindig vonok;

Legfeljebb belepusztulok.


Mit sem érnek a jóslatok;

Önjelölt Nostradamusok.




2022. október 19., szerda

Hetyman-generalisszimusz




Hetyman-generalisszimusz

Atomháború felé húz.


Globális fegyver-pénznyelő;

Tökfilkóból lépett elő. 


Nyitva van a végzet-kapu,

Régesrégen tök az adu.


Elvetélt burleszk-géniusz...

Hetyman-generalisszimusz.


2022. október 18., kedd

Európa Kamunió




Európa Kamunió;

Álom volt -

Ma már vízió...


Vonzereje semmivé lett;

Idegen nyáj után tévedt.


Hagyomány elől elhátrál,

Nem integrál - 

Degenerál...


Lila ballaszt,

Pénzhatalom,

Semmibe vesző

Tartalom.


Európaiság helyett

Hontalan butaságtömeg.


Felültünk műanyag lóra...

Szegény, szegény Európa...


Zsákutcában addig "halad",

Míg a végén meg sem marad.


Ha a szél el mégse fújja;

Egyszer

Megpróbáljuk

Újra...


Talán lesz újabb stáció...

Egyszer

Valódi

Unió...



2022. október 17., hétfő

Akinek a lelkében...




Akinek a lelkében

Tiszta templom nincsen,

Azt erkölcsi

Szegénységgel

Verte meg

Az Isten.


Aki az Isten színe

Előtt meg nem állhat,

Az terjeszti mindenütt

Az elvakult dogmákat.


Akinek a lelkében

Öncélú a bánat,

Másnak is pusztulást keres,

Nemcsak önmagának.


Profán világban lehet

Szegénység vagy bőség,

Emberré nem tesz bennünket,

Csak a 

Felelősség.



Demokrácia-szólamok





Demokrácia-szólamok

Rekedtes serege makog.


Az se érti, aki mondja,

Mi is a demokrácia.


Nem látta soha senki se,

De a fél világ álneve.


Demokrácia - mindenhol;

A Többség Uralma - sehol...


"Demokratikus jogállam"

Sehol sincsen a kosárban,


Csak rá hivatkozó sanda,

Alattomos propaganda,


S leginkább az hivatkozik

Rá, aki már távolodik


A szép, üres ideától,

Aki szabad szót is gátol,


S polgári szájakra rakat

Rossz polkorrekt szájkosarat.


Demokrácia-ideál?

Szegény, nagyon vesztésre áll..


Sehol nincs demokrácia,

Csak pénz- vagy más oligarchia


Áll az álorcája elé,

Bújik az álneve mögé.


Milyen a demokrácia?

Meglátni nem fogjuk soha...


Vajon milyen lesz a jövő?

Megszáll mindent a túlerő?


Bioautomatika,

Vagy tudat-oligarchia?


Vagy...

Ha nem öl Lelket vegyszer,

Utódaink...

Talán...

Egyszer...


A dallam hamisan kopog;

Demokrácia-szólamok...







2022. október 15., szombat

Poszthumán műbirka béget





Poszthumán műbirka béget,

Kíván mű-emberiséget.


Mögötte nem áll "haladás",

Csupán hatalmas pénzrakás,


S - azt képzeli a túlerő -

Az Ember "meghekkelhető".


Istent is lefőzi talán

A mindenható tudomány...


Az elvakult "poszthumánok"

Fölött varjúcsontváz károg...


Poszthumán műbirka béget

Ember-gépesítés végett.


Néhai vörös dalárda

Mutálódik szivárványba,


S bolsevik végzet-apparát

Woke-ká operálta magát.


Ostoba szirénénekek

Fűrészelnék a lelkeket,


S vinnék a pusztaságba:

Hulla pénz-utópiába...


Nem az öröklét esélye,

Csupán a pénz kelepcéje...


Poszthumán műbirka béget;

Nem tudja szegény, hogy téved.


Sokan ki fogják próbálni,

Mégsem fogunk géppé válni.


A poszthumánt nem követjük.

Egyszer végleg elfelejtjük.


Más síneken fut 

Az Élet;

Poszthumán műbirka béget.


2022. október 14., péntek

Acherón-parti mirtuszok




Acherón-parti mirtuszok;
Ősz halovány csöndje susog.

Nyár-csillagok mind lehulltak,
Visszaszorultak a Múltak.

Minden Mélység felszínné lett;
Lassan majd elfogy az élet.

Valahol csöndes Hit buzog;
Acherón-parti mirtuszok.

2022. október 13., csütörtök

Egykor szavartü aszfalü





Egykor szavartü aszfalü...

Minden Múlt ezer gyökerű.


Két nagyapa,

Négy dédapa;

Sok ezer még ősibb apa...


Az Idő nem puszta járda;

Egyetlen korszak sem árva.


Egykor szavartű aszfalü...

Minden nép ezer gyökerű.



2022. október 12., szerda

A plátói lélekfogat




A plátói lélekfogat

Sok  meglepetést tartogat.


A nagy egók fel se férnek,

Más pályán szalad az érdek.


Ahogy újabb kérdés terem,

Isten felé,

Szép csendesen.


Léthe partján át,

Majd vissza;

Az igaz Vágy mindig tiszta.


A plátói lélekfogat

Nem autópályát koptat.


Új Audi mit sem érne;

A lábjegyzetbe se férne...


Mindig újabb kérdés terem;

Isten felé,

Szép csendesen.


Útitársunk Platón Hite;

A Bölcsesség Szeretete.


A plátói lélekfogat

Mindig Alázatra oktat.


Tisztesség és

Önismeret

Nélkül haladni nem lehet.


Ha kell, egyetlen gyertya ég;

Itt minden profit - veszteség.


Magasabb szférát látogat

A plátói lélekfogat.

2022. október 11., kedd

Vigasztaló őszi ének




Vigasztaló őszi ének;

Ostobák hiába félnek.


Világháború-rémálom

Settenkedik a pusztákon,


Másutt energiát sodor

A pénz-manipulált nyomor.


Mögöttünk válságos béke,

Előttünk a világvége...


Őrjöng az összes túlerő;

Mért ne jöhetne szebb Jövő?


Mért féljek, ha mások félnek?

Vigasztaló őszi ének.





2022. október 10., hétfő

Világháború-ködfantom





Világháború-ködfantom

Ordít érdes szellemhangon.


Nagyhatalmakon igézet;

Agyarát feni a végzet.


A pénz - összes tyúkeszével

Szankciókért jajveszékel.


Sírva könyörög a Béke,

Tán még van némi esélye.


Fehér maszk kiszáradt parton...

Világháború-ködfantom...

2022. október 9., vasárnap

Csöndes októberi napon




Csöndes októberi napon 

Néz az Isten - hallgatagon.


Hullni készülő levelek

Várják az ádáz szeleket.


A Reménység el tud szállni;

Most kell újra rátalálni.


Néz az Isten hallgatagon;

Csöndes októberi napon.

2022. október 8., szombat

Őrült kijevi zseb-sátán





Őrült kijevi zseb-sátán

Buta konjunktúra hátán


Rója a sötét köröket,

Apokalipszist főzöget.


Előbb háborút provokált,

Később fegyverért ordibált,


Most már atomot kívánna.

Ha engedik, meg se állna...


Globális pénz-kreatúra;

Hajt a világháborúra.


Az összes ripacs-eszével

Tömeggyilkolni sem szégyell,


Pénzhatalom hergelte fel,

Most már semmire sem ügyel.


Terror-ripacs lett belőle,

Poklokat hozna a Földre...


Na most, pénzes idióták:

Vagy ő bukik - vagy a világ...


Ripacs műanyag frigyládán;

Őrült kijevi zseb-sátán.




2022. október 7., péntek

Öreg révész hallgatagon




Öreg révész hallgatagon

Gubbaszt az evezőpadon.


Csöndes októberi bánat

Járja a néma pusztákat.


A szél falevelet seper,

Jön majd, akinek jönni kell.


Körben sötét cipruspagony;

Öreg révész hallgatagon...





2022. október 6., csütörtök

Arad napján




Arad napján

Hull a levél,

Gyászdalokat dúdol a szél.


Csendesen ballag az Idő,

A Múlt hatalmas temető.


Értékvesztő reggeleket

Éjszakai nihil követ.


Inflálódik már az Ennyi...

Emitt a Lét,

Ott a semmi...


Csőcselék zúg,

Isten hallgat;

Szeretet 

Hitet takargat.


Arad napján

Idő halad;

Élünk,

Amíg Élet akad...


2022. október 5., szerda

Tanítványaimat féltem




Tanítványaimat féltem.

Sose tüntessenek értem!


Se szülők, se a gyerekek

Értem sose tüntessenek.


Értem sose tüntessenek,

Golyófogók ne legyenek.


Bármelyik oldalról nézem,

Tanári felelősségem 


Bértáblám bármennyit mutat,

Mindig ugyanannyi marad


Tanítványaimat féltem.

Őket frontra vinni - szégyen,


A hitvány, rongy politikák

Számára eszköz a diák.


Ha Istent érzek valahol,

Nem engedem oda, ahol


Rossz politikusfajzatok

Hatalomvágya vicsorog,


S morbid forradalom-gyárak

Pénz szolgálatában állnak.


Ahol szakmai etika,

Ott csak nulla politika.


Tanítványaimat féltem.

Sose tüntessenek értem!











2022. október 4., kedd

Ősszel az Acherón partján




Ősszel az Acherón mentén;

Levél hull az Örök Mezsgyén.


A Lét sötét hagyatéka

Talán az Isten árnyéka...


Nem fészkelnek varjak a fán;

Minden méltatlanság profán.


Elbocsátott indulatok;

Csendes sötétség gomolyog.


Fűzfa nő múlt vágyak testén...

Ősszel az Acherón mentén.

2022. október 3., hétfő

Isten tragikus magánya





Isten tragikus magánya

A Teremtés nagy talánya.


Nála többet senki se tűr,

Ő van igazán egyedül.


Mi késztette?

Mi készteti?

Mi mire emlékezteti?


Liturgiák nem sugallják,

Szentírások el nem mondják,


Mert odáig föl nem érnek,

Nem értik, hogy mi a Lényeg.


Őket profán Lét élteti,

Mind csak önmagát követi.


Isten tragikus magánya

A Teremtés adománya.


Időn kívül,

A Lét felett

Mindenki magányos lehet.


A Teremtés titkaiba

Nem pillanthatunk be soha,


Nyomon sosem követhetjük,

De magunkban - 

Érezhetjük.


Isten tragikus magánya

Nem tartozik tudományra.


Nem táncol logika kövén,

Kívül esik annak körén.


Egyetlen akadémia

Sem deríthet fényt rá soha.


Nem vak fantazmagória,

Nem esszé, nem irónia.


Nem piaci fantázia,

Sem másféle utópia.


Talán Líra, de manapság

Azt nem ismeri a világ.


Isten tragikus magánya

A Lelkünkbe van plántálva.


Imádjuk,

Vagy megtagadjuk;

Elhagyni sohasem tudjuk.


A világban sátán tombol,

Abszurd oltárt állít, rombol,


Ostobát bálvánnyá igéz,

Undok világvégét idéz,


Profán látszatokkal vakít,

Népet csőcselékké butít,


De zsákmánya a Lét alja,

A teremtést nem uralja.


Amíg a Szabad Akarat

Adománya nálunk marad,


Rázhatja profán önmagát,

Vállaljuk a kockázatát


Annak, hogy ellene mondunk,

Magunknak megmaradhatunk,


S lophat, gyilkolhat, ígérhet,

Lelkünkhöz hozzá nem férhet.


Zsákutca ezer is lehet,

Út csak Isten felé vezet.


Isten tragikus magánya

Fordul egyszer új világba.

2022. október 2., vasárnap

Az atomfegyver elfogadhatatlan!





Az atomfegyver elfogadhatatlan!

Mindegy, hogy ki

Mikor,

Miért,

Ki ellen,

A propaganda akármit rebeg,

Ezért felmentés nincs,

Nem is lehet

Soha

Senkinek.


Az atomfegyver épp olyan silány,

Mint önmaga,

Az Istent eláruló tudomány.


Hirosima és Nagaszaki;

Az emberiség történelmének

Szégyenfoltjai.


Azt mondja Amerika:

Megmenekült sok - virtuális - katona,

Cserébe pedig  

Néhány százezer - valóságos -

Japán veszett oda...


Amerika

Múltnak,

Jövőnek

Így üzen;

A cinizmus

Mindig ilyen...


Az atomfegyver épp olyan silány,

Mint önmaga,

Az Istent eláruló tudomány.


Az atomfegyver elfogadhatatlan!

Ma is,

Holnap is.

Az lesz ezután is!

Elfogadhatatlan lesz

Mindörökre!


Soha,

Soha

Nem ismétlődhet meg

Hirosima.


A kés, a kard, a puska, vagy az ágyú,

Szimplán gonosz.

Tankon, bombázón túl

A Rubico.

Az atomfegyver más dimenzió,

Isten világába

Nem való.


Az atomfegyver elfogadhatatlan!

Mindegy, hogy ki

Mikor,

Miért,

Ki ellen,

A propaganda akármit rebeg,

Ezért felmentés nincs,

Nem is lehet

Soha

Senkinek.




2022. október 1., szombat

Baloldali álmítoszok




Baloldali álmítoszok

Refrénje hamisan kopog.


Szent utópiát ígértek,

De mindig pusztulást mértek


Az Istentől elvett, árva,

Félrevezetett világra.


Ha megszabadulunk tőlük,

Jobb lesz a világ nélkülük.


Baloldali álmítoszok;

Profán műoltár nyikorog.


Nagyra fúvódott föl eddig,

Most végképp kiüresedik.


Osztályharc, gender-őrület;

Erkölcs irányában süket,


A hiszékeny emberhordát

Csőcselékké formálja át.


Baloldali álmítoszok;

Temetőben por kavarog.


Kívül álszent mosoly-boglya,

Belül - erőszak a magja.


Erőszak kell, legyél pribék,

Úgy lesz - osztály nélküliség...


Legyen mindenki transzgender,

Pénznek okos ember nem kell...


Baloldali álmítoszok

Mögött mindig lóláb topog.


Szegények védelmezője?

Éppen az ellenkezője.


Nem világ utópiája,

Nem gyógyír a nép bajára...


Talán soha nem is volt az...

Szadista doktrínahalmaz


Volt mindig, és ma se egyéb,

Aki hiszi, aknára lép.


A háttérben pénz mocorog;

Baloldali álmítoszok.