Vén Templom az Idő mentén

Vén Templom az idő mentén,

Túl kötelező Szerencsén,

De a világvégén innen,

Áll magányos, néma csendben.

Nem dönti össze idő-ár,

Pap benne, aki arra jár.

Vén templom az idő mentén,

Lepi ezeréves repkény,

Borítja nemes patina,

Gonosz nem láthatja soha.

Volna is,

Meg nem is lenne...

Zarándok pihenhet benne...

Vén Templom az Idő mentén;

Nem örvend ártatlan vesztén,

Nem nyit ajtót részeg főnek,

Nem hajbókol túlerőnek.

Nem kötődik profán rajhoz,

Nem tartozik hivatalhoz.

Túl kötelező Szerencsén;

Vén Templom az idő mentén.