Segesvár egykori napja.
A Múlt, mint egy csorba szablya
Fekszik a jelenidőre.
Felhős lesz az Égi is tőle.
Az Idő vén kongó verem...
"Ne ily halált adj, Istenem..."
Segesvár egykori napja.
Egyre halkul a Múlt hangja,
Köd szitál a dombok felett,
Legenda nyomába ered,
Kiszáradt könny cseppje éget;
Egy életmű itt ért véget.
Segesvár egykori napja.
Egy életmű félbe hagyva,
Egy szabadságharc leverve...
Szép, szomorú Erdőelve...
Minden tanulság Istené;
Mostantól Trianon felé...
Segesvár egykori napja;
Minden Hit a Remény rabja.
Ködbe vesző hegyvonulat...
Istentől egyre távolabb...
Isteni Örök Kegyelem;
"Ne ily halált adj, Istenem..."
Bennünk a Múlt egy darabja;
Segesvár egykori napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése