Atlantisz az őszi ködben,
Fáradtan,
Idő-törötten...
Hivatalból feledtetve,
Soha el nem feledhetve,
Évszázadok lába nyomát
Viszi idő-sírján tovább.
Atlantisz az őszi ködben;
Sohasem fejlődés-szögben,
Egyenesvonalúságok
Vén varja dühödten károg...
Profán tákolmány nyöszörög...
Vén sejtelmes őszi ködök...
Atlantisz az őszi ködben,
Sokatmondó őszi csöndben...
A létével sárba rángat
Megveszekedett dogmákat.
Minden kurzus elátkozza,
De minden Ősz visszahozza.
Terek sírnak,
Idő zökken;
Atlantisz az őszi ködben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése