A néhai Huszár Péter

 A néhai Huszár Péter

Lovagol az égi réten.

Nagy a tekintélye Neki,

Ellenség is süvegeli.

Túlerő-héroszok nézik,

Még halálában is félik.

A néhai Huszár Péter

Nem alkudott szépszerével.

A huszárság mintaképe,

Csupa virtus az emléke.

A Magyarok Istenének

Egyik legjobb katonája...

A néhai Huszár Péter

Valamikor nagyon régen...

A lesvetések királya,

A török gyakran megbánta...

Mindig fortély-fegyverzetben,

Mindig túlerővel szemben...

A néhai Huszár Péter

Sok rohamban állt az élen.

Az ellenség respektálta.

Fizetetlen lovassága

Allah legszörnyűbb csapása

Volt a törökök számára...

A néhai Huszár Péter

Együtt élt a jó hírével.

Kopjatörés, kardforgatás...

Nyomába se ért senki más...

Akkor a bajvívás járta,

Ott neki nem akadt párja.

A néhai Huszár Péter

Sok párbajban maradt épen.

Bécsből keményen tiltották,

Megesett, hogy bezáratták.

A vádakra jól megfelelt,

Latrokból katonát nevelt.

A néhai Huszár Péter

Fénylő csillag volt az égen.

Volt előbb Veszprém vajdája,

Később Pápa kapitánya.

Koppány várát elfoglalta,

Endrédet elpusztította.

A néhai Huszár Péter

Halált osztott jobb kezével.

Kétezer törököt megvert

Százötven fős kis "sereggel".

A hadat megszalasztotta,

A basát élve elfogta...

A néhai Huszár Péter

Erdélybe ment egyszer régen.

Báthory Zsigmond kérette,

Magas rangú tisztté tette.

Mostantól itt vitézkedett,

Török hadakat kergetett.

Basák és bégek rettegték,

Ha tehették, elkerülték.

A néhai Huszár Péter

Aztán csalódott Erdélyben...

Lemondott a fejedelem,

S máris jött a veszedelem

Az oláh vajda képében...

Mit tegyen most Huszár Péter?

A néhai Huszár Péter

Sellenberknek mezejében

Ütötte a vajda hadát,

Remekül viselte magát,

Arról meg nem ő tehetett,

Hogy az ütközet elveszett...

Később meggondolta magát,

Győztes szolgálatába állt,

S gonoszságát kiismerve

Elsőnek fordult ellene.

Patakokban ömlött a vér,

Puszta lett a kincses Erdély,

S a néhai Huszár Péter

Most is dacolt, ahogy régen.

Vénült már a híres vitéz,

De karja és szíve merész.

A véleményét megmondta,

Tömlöcbe zárták miatta...

Déva rideg tömlöcében

Raboskodott Huszár Péter.

Basta kiszabadította,

S - mert jól tudta, kicsoda -

A hadába is bevette,

És lugosi bánná tette.

A néhai Huszár Péter

Immár őszülő fejével

Lóra pattant, szablyát kötött,

Újra verte a törököt.

Az ellenség nem bírt vele,

Csak magyarok győzhették le.

Székely Mózes hadserege

Lugost ostrom alá vette.

Még velük is elbírt volna,

Ha nem akad árulója...

Sebesülten, de még élve

Esett székelyek kezébe...

Ők pedig kiszolgáltatták,

Tatárok kezébe adták...

A néhai Huszár Péter

Bilincsbe vert két kezével,

A leghíresebbik vitéz

Kivégzése elébe néz...

"Áldozatul megy az égbe!

Győzelmet szerez a vére!"

Rossz, babonás rituálé

Közepette lett halálé

A néhai Huszár Péter,

Lugos gyászos mezejében...

Vérét itták, fejét vették,

Erejét elcsenni vélték...

A néhai Huszár Péter

Meghalt, immár nagyon régen...

Amíg élt, a Hazát védte,

Ma harang se kondul érte...

Hogyha nem magyar lett volna,

Róla ma ezer film szólna...

A néhai Huszár Péter

Nyargal az Ég mezejében

Gyönyörű szép pej paripán,

Talán Szent László oldalán.

Néha szeptember idején,

Titokzatos Ősz rejtekén

Megjelenik a halk szélben

A néhai Huszár Péter.