Nagy mohácsi hekatomba

 (Az oszmán uralom emlékezete)

Nagy mohácsi hekatomba...

Oda hurcolták halomba

Az elesett magyarokat..

Élőnek feje vétetett,

A halott eltemettetett...

Százötven éves éjszaka

Jött akkor a magyarokra.

Három részre szétszakadva,

Állandóan fogyatkozva...

Nagy mohácsi hekatomba...

Hatalomból - 

Siralomba...

Középkori Magyarország

Auráját széjjelszórták

Szentségeit eltiporták,

Múltját is elbitorolták...

Nagy mohácsi hekatomba...

Magyar világ dőlt ott romba...

Ami ott szóródott szerte,

Azt máig se raktuk össze.

Az lesz az igazi csoda,

Ha kiheverjük valaha...

Nagy mohácsi hekatomba...

Szent Létből - profán malomba...

Profanizált Magyarország

Azóta szenvedi sorsát.

Léten-Hiten osztozkodva,

Állandóan aprózódva...

Nagy mohácsi hekatomba...

Beálltunk a halál-sorba...

A magyar azóta évül,

Hit nélkül, bizalom nélkül...

Meghasonlás közepette...

Mindig hódítót keresve...

Saját Múltat, Jelent ölve,

Idegentől elbűvölve...

Nagy mohácsi hekatomba...

Sosem Isten a goromba...