A néhai Kézai Simon

A néhai Simon mester
Oly döntésre jutott egyszer,

Hogy sok magyar szót használva,
László királynak ajánlva

Alkotja meg híres művét:
A magyarok történetét.

A néhai Simon mester
Önmagáról írni restell.

Hogy ki volt Kézai Simon?
Ködbe veszett az összes nyom...

Tán Dunakeszin született,
Tán udvari pap lehetett...

A néhai Simon mester
Lúdtollával jövőt tesztel.

Mindent az ujjából szopott,
Vagy valami olyat tudott,

Ami mára elenyészett?
Mi volt, ami még elveszett?

A néhai Simon mester
Hosszú folyamatot kezd el...

Evilath-ot említette,
S nem a Bibliából vette,

Mert az ott nem található...
Blöff ez, vagy információ?

A néhai Simon mester
Történelmet átkeresztel

Egyetlen törzs alá fogad
Hunokat és magyarokat...

Ez nemzeti emlékezet,
Vagy csupán téves ékezet?

A néhai Simon mester
Filisztereket megviccel.

Szkeptikus történészeket
Ma is a guta kerülget

Hogyha Kézait olvassák,
Vagy valahogy magyarázzák...

A néhai Simon mester
Semmit senkitől se vett el.

Mondták, németektől lopta,
Innen-onnan ollózgatta,

Megcsócsálta, mint egy vércse...
Aztán kiderül, hogy mégse...

A néhai Simon mester
Szavait soha ne vesd el...

Egyre több jel mutat arra:
Nagyon komolyan gondolta,

Megírta, amit csak tudott,
És semmiben sem hazudott.

A néhai Simon mester,
Mint kíváncsi magyar ember

Garasát régen letette,
A divat nem érdekelte.

Tudta: se inkvizíció,
Se egyoldalú ráció

Múltunkat meg nem eheti,
Hogyha nem engedjük neki.

A toll mindig csodafegyver;
Jól tudta ezt Simon mester.