Régi taktikáján -
Izmusokat szellentett a
Világba a sátán,
Megnőtt profán korunkban az
Értéke a sárnak;
Babfőzelékkel működnek
A doktrínagyárak.
Mesterkélt utópiának
Fülig ér a szája,
Aktuális a szellentés
Metafizikája.
Utópia-szellentésnek
Vitrin a hazája,
Akkora távlatot ad, mint
Az ördög gatyája.
Profán eszme-tákolmánynak
Lelke sose nőhet;
"Világboldogító" bűzük
Elárulja őket.
Hívő szemén csikorog az
Utópia-hályog,
Nincsenek a valóságban
Rétegek, osztályok.
Sátán szellentette dogma
Úgy néz a világra,
Mint orosz tábornokok a
Veszteséglistára.
Aki az emberiséget
Képletekbe tette,
Dogmája sem vonatkozhat -
Csak a képletekre.
Aki igazságot keres,
Az keményen elvet
Minden statisztika-féle
Holt többségi elvet.
A szellentés az életnek
Kötelező része,
De sose lehet belőle
Grál presztízsű csésze.
A dolgoknak Istent, Embert
Teremteni kéne,
S osztályharcos vérfürdőkből
Lenne földi béke...
Profán okoskodásoknak
Erőszak a vége,
A szabvány-édenkertekhez
Szabvány-ember kéne.
Pol-szellentés, kult-szellentés,
Akad ezerféle;
Mindegyik az alvilágból
Tolakodna égbe.
Hetvenötben kihirdette
Nálunk a kongresszus:
Hogy kilencvenre lesz nálunk
Fejlett cucilizmus.
Mégsem valósult meg...
Ejnye-bejnye,
Cipőpaszta...
Hogy lehet?
A kommunisták
Zöme megszavazta!
Lehet csillagos, négyzetes,
Sávos, szivárványos;
Mindig gyalogjáró marad,
Mert istenhiányos.
Ha a világból hiányzik
Az Isten áldása,
Nem pótolja a szellentés
Metafizikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése