Múló Nyár poétikája
Sosem lesz vitrinbe zárva.
Csendes alkony,
Az óra jár...
Rájövünk, hogy múlik a Nyár...
Elégikus alkonyatok
Jelzik már a fordulatot.
Múló Nyár poétikája
A lelkét nyíltan kitárja.
A Nyár szép lassan tűnik el,
Nem akarjuk - de látni kell...
A Nap lassacskán kódorog,
Mint hosszú metrikus sorok.
Minden forró nap úgy köszön,
Hogy tán utána több nem jön.
Múló Nyár poétikája
Mégsem a gyász bokrétája.
Bárhogyan múlik a Nyarunk,
E percben még benne vagyunk.
Az idill, s a nosztalgia
Nem illenek egy sátorba...
Még halovány Nap is éget;
Múló Nyár?
Maga az Élet...
Érzéseink citerája;
Múló Nyár poétikája...
2020. augusztus 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése