2019. január 15., kedd

A vadkanra fogott gyilkosság - 46. Rész


46. Rész
Nézzük tovább:
a vadkan hősünket hátul, orozva rohanta meg, leütötte lábáról és elbánt vele, mielőtt ő védekezhetett volna.”
Ez nyilván hangtalanul settenkedő, roppant fordulékony vadkan lehetett. Különben hogyan lett volna képes „orozva” támadni?
Félreértés ne essék, elképzelhetőnek tartom, hogy egy sebzett vadkan megöljön egy embert. De a jelen esetben ez kizárható.
Paka pedig a veszedelemben eszét vesztve egy horgas fára szökött, s a rémülettől megigézve lőni vagy nem mert, vagy nem tudott.”
Széchy professzor úr lelkes vevője Magliani meséjének. Csodálom, hogy nem ütött szeget a fejébe, hogy a fentebb leírt szituáció hogyan eshetett meg. Vajon próbált valaha „horgas fára szökni”? Nem sebzett vadkan elől, hanem egyáltalán? A sebzett vadállatot nem ingerelte (volna) a mozgás?
Széchy professzor úr hitelt adott ennek a képtelenségnek, és ebben határozott tendencia van. A professzor úrnak feltett célja a sertés-mítoszt ellenző nézetek elnyomása, ennek már számos tanújelét adta. Vadkan mindenáron! Ha a tények nem vadkanra utalnak – annál rosszabb a tényeknek.
Széchy nem fog gyanút. Még a bécsi reakció kapcsán sem:
„Ellenben az udvarnál halála hire vegyes érzelmeket keltett. Bonzi gyanítása, hogy Bécsben az áldozatot nem fogják annyira szánni, mint a szigetek városában, s amint általában érdemli, csakugyan beteljesült. Mert bár az udvarban Carafa szerint hivatalosan nagyon sajnálták: mégis széltére beszélték és hitték, hogy a király a veszteséget nem igen bánja, sőt a kormány egyik-másik tagja örült, hogy a félelmetes embertől megszabadult, ki a törökök botrányköve, a béketörés oka, s az ujra lobbanható tűz eleven szikrája volt. S ez, örömét nem igen tudta palástolni.

Etttől azért gyanút kellene fogni…
„Ellenben az udvarnál halála hire vegyes érzelmeket keltett.”
Meghiszem azt!
Bonzi gyanítása, hogy Bécsben az áldozatot nem fogják annyira szánni, mint a szigetek városában, s amint általában érdemli, csakugyan beteljesült.”
Nyilvánvaló. A török díszsortűzekkel ünnepelte Zrínyi halálát:
„annyira megvidultak halálán, hogy a kanizsaiak három napon keresztül égették az örömtüzeket és ontották az üdvlövéseket”
A császári udvarban ilyet tenni nyíltan nem mertek, de sokan örömmel megtették volna.
Mert bár az udvarban Carafa szerint hivatalosan nagyon sajnálták”
Hivatalosan igen. A megbízó talán még krokodilkönnyeket is hullatott Zrínyiért. Bécsben az álságos viselkedés bizonyos helyzetekben nagyon is megszokott volt.
mégis széltére beszélték és hitték, hogy a király a veszteséget nem igen bánja, sőt a kormány egyik-másik tagja örült, hogy a félelmetes embertől megszabadult, ki a törökök botrányköve, a béketörés oka, s az ujra lobbanható tűz eleven szikrája volt. S ez, örömét nem igen tudta palástolni.
Széchy professzor úrnak még ez se szúrta a szemét…
Azt viszont elhiszem, hogy Porcia herceg nem örült Zrínyi halálának:
„Porcia herceget azonban a gyászeset mélyen elszomorította. Mert bár ura féltékenykedése miatt a hősnek önálló parancsnokságra törekvését, sérelmei orvoslásával és kárai megtérítésével, hathatósan nem is támogatta, nem akarva hatalmát növelni: egész erkölcsi jelentőségét, hadi értékét mégis érezte, s Gremonville előtt beismerte, hogy Lipótnak szüksége volt az ő életére, hirnevére, vitézségére a törökök ellenében, kik annyira remegtek tőle, hogy a békében azt kérték a királytól, mikép fossza meg bánságától, s ne eressze többé Horvátországba.”
Porcia herceget ártatlannak tartom Zrínyi halálában. Fentebb erről már írtam. Porcia (hamarosan bekövetkező) halálát is gyanúsnak érzem, de ezen kívül semmit sem tudok róla mondani.
„A lovag ennélfogva arra a meggyőződésre jutott, hogy a királynak minden féltékenykedése ellenére meg kellett volna a grófot magának tartani, mert a törökök féke és réme volt, urának legerősebb támasza, elégületlenségében legfélelmesebb pártosa, ki egyedül támaszthat vala fölkelést Magyarországon, a többi főúrnak nem levén sem elég tekintélye, sem elég eszköze.”
Készséggel elhiszem ezt, hiszen magam is úgy vélem, hogy Porcia herceg rendkívül fontosnak tartotta a birodalom szempontjából Zrínyi Miklóst. Van egy olyan halovány sejtelmem, mintha a vasvári béke után újragondolta volna a politikai nézeteit. Halála Magyarországon szinte észrevétlen maradt.
Szólnom kell itt arról, bár erről Széchy nem beszél, miként is került Porcia herceg egyáltalán gyanúba. Tudomásom szerint ennek a forrása Paul Winkler, sziléziai származású író, aki gyakran megfordult Bécsben, és Magyarországon is járt. Ő írta azt, hogy Zrínyi gyilkosa nem egy vaddisznó (latinul porcus), hanem a nevét viselő császári tanácsadó. Azaz Porcia.
A célzás szellemes, de szerintem alaptalan. Hacsak a bécsi udvari körökben nem volt valaki másnak a gúnyneve „disznó” – amiről esetleg most már nem tudunk.
Ezután Széchy Zrínyi francia kapcsolatainak tényeit és mendemondáit tárgyalja, ezzel most nem foglalkoznék. Zrínyi Miklós halálához közvetlenül nincs köze. Nem azért gyilkolták meg, mert idegen hatalmakkal tartott a hatalomra nézve veszélyes kapcsolatot. Nem is azért, mert esetleg függetlenségi harcot készített elő. Ha ezt hitelt érdemlően bizonyítani tudják, nem gyilkolják meg, hanem hóhérkézre juttatják. Zrínyi Miklóst azért gyilkolták meg, mert benne látták a vasvári béke érvényre juttatásának legfőbb akadályát.
Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése