Don-kanyarban,
Don-kanyarban,
Reménytelen messzeségben,
Messze, sivár idegenben,
Farkasordító hidegben
Étlen-szomjan,
Fagyott kézzel
Didereg,
Egy magára hagyott magyar sereg…
Semmi váltás,
Utánpótlás,
Nincs szállító kapacitás,
Még levél se jön…
Csak a muszka mozgolódik
Túl a Donon,
Lövészárkon,
A sötét ködön…
Don-kanyarban,
Don-kanyarban,
Sívó pusztaság…
Kétszázezer szegény magyar
Számára
Ennyire szűkült
Akkor…
A világ….
Nem jön levél,
Csak fúj a szél…
Don-kanyarban
Magyar baka
Vajon mit remél?
Don-kanyarban,
Don-kanyarban…
Fagyott pusztán
Jeges szél söpör,
Akármelyik bombatölcsér
Lehet
Sírgödör…
Don menti lövészárokban
Csikorgató kemény fagyban,
Rongyokban telt a karácsony…
Ami tán még jó volt nyáron,
Már ronggyá szakadt;
Magyar bakák beteg teste
Alkotja a Don-kanyarban
A „védőfalat”.
Don-kanyarban,
Don-kanyarban…
Hull Isten hava,
Étlen-szomjan
Rossz rongyokban
Ott őrködik
A világtól elhagyatott
Magyar katona…
Túloldalt a köd mocorog,
Hadosztályok gyülekeznek,
Tank-motorok melegednek,
Ezer varjú károgja,
Hogy közeleg a vég…
Nem lesz menedék…
Itt a magyar katonáknak
Még puskából sincs elég…
Don-kanyarban,
Don-kanyarban…
Szomorú a tél…
Túlerőről,
Pusztulásról
Kiabál a szél…
Az éhező magyar bakát
Megveszi az isten hidege,
Még amit otthon gyűjtöttek:
Élelmiszer,
Meleg ruha –
Az se jut ide…
Don-kanyarban,
Don-kanyarban
Baljóslatú minden hajnal…
Lenn a földön törött lábú
Szürke varjú,
Vadul verdeső…
Most rohanja le a magyart
A hatalmas orosz
Túlerő…
Hull az orosz…
Hull a magyar…
Vén Don-kanyar,
Vén Don-kanyar…
A többség számára a Nap
Többé sose kel…
Máig is csak találgatjuk,
Hányan
Estek el…
Don-kanyarban…
Don-kanyarban…
Az Idő pereg…
Kétszázezer magyar harcolt ott;
Egy hadsereg…
Őrizzük meg emléküket,
Amíg csak lehet..
Az Idő már elfeledte
A „miérteket”….
Apák,
Fiúk,
Nagyapák…
Nagyon más lett azóta a világ.
Emléketeket híven őrzi mégis
Sok család…
Don-kanyarban,
Don-kanyarban…
Fájó messzeségben…
Szeressük úgy a Hazát,
Hogy ne kelljen soha többé
Fiút,
Férjet,
Unokát
Idegenbe harcba küldeni.
Don-kanyarban…
Don-kanyarban…
A tél ma is kemény és rideg..
Egykori
Apák,
Férjek,
Gyermekek…
Az Isten áldjon meg
Benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése