A Tél szürkévé öregszik,
Vén tűzhely köré telepszik.
Nem mondhatja el senkinek;
Magát emészti a hideg.
Fényes hóból szürke sárba;
A profán örökre árva.
A vén Tél szürkévé vénül,
Tavaszba hanyatlik végül.
Fehér fényű fagyos dogmát
Búcsúztat szürke valóság.
Hagyományos közösségek
Mentén fut tovább az élet.
Isten nem holmi pereces;
Csak az talál,
Aki keres.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése