Május 14.
09 35
Sacramento
California
Egyesült Államok
Thomas
Mar Aprim-Williams elképedve meredt a számítógép képernyőjére. Arra az
e-mailre, amelyet az Asszír Keleti Egyház Nyugat-Kaliforniai Egyházmegyéjének
vezetője, Mar Darmo Theophilos püspök küldött neki. Talán meghibbant a püspök
úr? Mit akar?
„…Mr. Aprim-Williams, arra kérem,
próbáljon sürgősen utánajárni a levélben foglalt állításoknak, és ellenőrizze a
csatolt dokumentumok valódiságát. Nagy horderejű ügyről van szó bennük, amely
szemmel láthatóan kapcsolatban áll az asszírokkal.
Sokat szenvedett népünk nemzetközi
megítélése szempontjából döntő jelentősége lehet annak, időben tájékoztatjuk-e
a világot a leírt eseményekről; amennyiben a dokumentumok tanúságtétele
valódi…”
Eddig rendben van, de a dokumentumok!
Miféle marhaság ez? Milyen ugratásnak ült fel az a vén bolond püspök? Ostoba és
nevetséges! Idétlen!
Minél tovább olvasta, annál nagyobb
ostobaságnak tartotta. Mi ez? Zárt intézetből szökött elmebeteg
összeesküvés-elmélete, vagy valami álcázott krimi? Netán krimi-paródia? Aaron,
Aram, Gregory, Rustem, Zoé, Theodora és Tigran. Kik ezek? És ki az a LIX.
Assur-Uballit, akinek a zsarnoksága és uralomvágya a világ békéjét fenyegeti?
Miféle ostobaság ez?
Úgy gondolta, a többi dokumentumot
már el sem kell olvasnia. Ezekből ennyi éppen elég. Sok is. Mit képzel ez a
püspök? Minek nézi őt? Rendben van, hogy pénzadományokkal támogatja az Asszír
Keleti Egyház tevékenységét, de szó sem lehet arról, hogy bármiféle „asszír”
képzelgésben is osztozzon fellegekben járókkal, ködevőkkel, kábítószerfüggő
világmegváltókkal és fantasztákkal. Ezer fontosabb dolga van!
A Pentagon egyik igen fontos
közbeszerzési pályázatában volt érdekelt, és nagyon tartott tőle, hogy a keleti
parti, illetve az időnként annál is veszedelmesebb chicagói lobby elhalássza az
orra elől a zsíros üzletet. Éppen most, amikor perc nyugta sincs, amikor minden
idejét tárgyalásokkal, egyezkedéssel, szervezéssel, politikusok és
közigazgatási nagykutyák megkörnyékezésével tölti, amikor élet-halál
jelentőségű ügyről van szó, éppen akkor zaklatja ilyen emeletes baromságokkal a
püspök. Több esze lehetne! Még hogy a világ békéjét fenyegetik.
— Sandy! — szólt ki a titkárnőjének.
—Mr. Aprim-Williams? — lépett be a
csinos, jó negyvenes asszony.
—Mi a további program?
—Tízre jön a Comstock’s Magazin
riporternője. A megállapodás szerint ön címlapra kerül, uram.
—Ki a riporternő?
—Stephanie Rojas.
—Az a bögyös szőke?
—Igen, uram. Vigyáznia kell vele, mert
intelligensebb, mint amilyennek tűnik.
—Adja be nekem a kérdések listáját!
—Természetesen, uram! Máris!
—Utána? Mi lesz az interjú után?
—Utána a kormányzói palotába megy,
uram. Mr. Rogers várja ott önt.
—Ott is ebédelek?
—Igen, uram!
—Rendben van! Kérem a kérdéseket!
A nő indult vissza az irodájába.
Aprim-Williams pillanatnyi habozás után visszahívta:
— Még valami!
—Igen, uram?
—Hívja fel nekem azt a vén kecskét!
—Kit, uram?
—A püspököt! Hogy is hívják?
—Mar Darmo Theophilost, uram?
—Igen, őt! Hívja fel!
—Azonnal, uram!
Sandy kilépett, Aprim-Williams pedig
odalépett a nagy állótükör elé, és kedvtelve nézegette magát. Nemes vágású.
Kissé keleties arc, koromfekete haj, serkenő borosta. Megpróbálta elképzelni az
arcát asszír mintájú szakállal. Hallatlanul jól állna, de ostobaság volna
megnövesztenie. Üzleti partnerei megrökönyödnének, nem tudnák mire vélni,
Jeremiás prófétához hasonlítanák — és másik partnert keresnének. Az üzleti
életben másféle műveltség járja; ezeknek a fickóknak fogalmuk sincs az ókorról,
nem is sejtik kik voltak az asszírok. Egy ápolt körszakállat azért
növeszthetne. Mindenképpen meg kell kérdeznie Judy-t, a reklámfőnökét, hogy mi
a véleménye róla. Ha az image szempontjából előnyös, minél hamarabb meg kell
növesztenie. Bár így is elég férfias jelenség a magas homlokkal, intelligens
arccal, de talán lehet ezt még tovább is fokozni.
Néha eljátszadozott a gondolattal,
hogy esetleg rettenetes, világhódító asszír királyok vére csörgedezik az
ereiben, de mindig elhessegette magától ezeket a gondolatokat. Valójában az
ősei valahol a Kaukázus déli lejtőin, vagy attól még délebbre éltek,
megszenvedték az utóbbi évezredek összes háborúját, zsarolta, sarcolta, nyúzta
őket a környékre vetődő mindenféle hódító. Csoda, hogy megmaradtak. A XX.
század elején zajló, meg az első világháború és az oroszországi csatározások
eseményeihez köthető népirtásokat aztán végre megsokallták, akinek esze volt,
felkötötte a nyúlcipőt, és az Egyesült Államokba menekült. Jobban is tették.
Ajszorik. Modern asszírok. Még az is lehet, hogy voltaképpen semmi közük az
egykori asszírokhoz.
Sandy megjelenése állította meg a
gondolatmenetét. Mihelyt meghallotta a tűsarkak kopogását, gyorsan ellépett a
tükörtől, és magas támlájú forgószékébe vetette magát.
—Mr. Aprim-Williams!
—Sandy? Várakozik a fekete gyapjas
birka? Vonalban van?
—Nincs, uram.
—Alszik a szenilis kos? Hallatlan!
—Sajnos nem alszik, uram.
—Akkor mi van? Miért nem tudok vele
beszélni? Azt ígérte, az adományaimért cserébe bármikor a rendelkezésemre áll!
Most fordul elő először, hogy bármiért is én hívom fel őt! Mit képzel a vén
kecske?
—Attól tartok, többé nem tud vele
beszélni, uram.
—Miért?
—Mar Darmo Theophilos püspök úr egy
órával ezelőtt szívrohamban elhunyt.
Aprim-Williams-nek tátva maradt a
szája.
—Hát, részvétem… — motyogta. —
Felettébb kellemetlen! — tette hozzá valamivel később. — Most mindenki csak
kellemetlenségeket okoz! Sandy!
—Mr. Aprim-Williams!
—Derítse ki, mikor lesz a temetése!
Feltétlenül el kell mennem! Mit szólnának hozzá, ha nem lennék ott?
Remélhetőleg semmilyen fontos programot nem kell módosítanom miatta!
—Igen, uram! — Sandy kisétált.
Aprim-Williams bosszankodott. Fene a
vén kecskét, nagyon rosszkor tudott elpatkolni! Mért nem várt vele legalább egy
fél évet? Ha neki most emiatt egyházi ügyeket kell intéznie, reménytelenül
lemarad. Lépéshátrányba kerül, éppen akkor, amikor a projekt előkészítése a
döntő szakaszába lép!
Átkozott vén kecske! Ha új püspököt
kell választani, azon lesz, hogy valami harmincévesnél ne öregebb fickót
ültessenek a székbe. Amilyen pechje van, az meg majd kanyaróban fog kimúlni!
Pillantása a számítógépre esett. A
püspök levele! Úgysem fog már érdeklődni erről a marhaságról soha többé!
Egy kattintással eltávolította a
gépről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése