SZOMBAT
Május 15.
12 40
Tours
Franciaország
A könyörtelen szempár
a szekrények és kofferek tartalmát vizsgálgatta. Két férfi sorra kitárt és
megmutogatott mindent. Ninurta semmihez sem nyúlt, csak néha intett: tovább. A
legapróbb tárgyat is megvizsgálta.
— Úgy tűnik, mindent itt hagytak,
uram!
Ninurta erre csak a fejét rázta: nem.
Igazából semmit sem hagytak itt. Semmi olyat, ami lényeges. Nem fognak ide
visszajönni! Másutt kell keresni őket!
Nyílt az ajtó, bejött az egyik
embere. Ninurta csak a fejét fordította arra, aztán visszatért a szoba
átvizsgálásához. Üzenetet keresett. Nem hagytak-e hátra valamit, amivel hírt
adnának? Nem akarnak-e tárgyalni? Ha igen, megspórolhatja az újabb nagyarányú
kutatást. Ha tárgyalni akarnak, hitegetni kell őket, amíg a kezébe nem adják
magukat. Utána jöhet az ítélet-végrehajtás! Mert Theodora és Rustem számára
nincs kegyelem! Erre nagyon világos parancsa van. Árulók! Le kell nyúzni a
bőrüket, és a Szégyenudvarban karóra kell húzni a fejüket!
Nem valószínű, hogy ilyen értelmű
üzenetet hagytak volna hátra. Dehogy akarnak tárgyalni! Nem bolond egyik sem!
De hátha valamivel elárulták magukat! Hátha egy itt felejtett tárgy elárulja,
mik a terveik!
—Uram! — szólította meg
tiszteletteljesen az újonnan érkezett.
—Mit akarsz?
—Akarja, hogy behozzam a pincért?
Hátha tud valamit!
Ninurta a fejét rázta.
—Ne!
Egyéb se hiányozna, mint itteni
embereket bevonni az ügyükbe! A pincér legrosszabb esetben is csak
ellendrukker. Kívülálló, akit nem igazán érdekelnek a dolgaik. Amúgy sem tudhat
semmit, csak azt, amit neki mondtak. Azt pedig már elmesélte. Ha megkínoznák,
talán az egész környék gyűlöletét kivívnák. Nem szabad idegeneket érzelmileg
bevonni a dolgaikba, mert az hibákat gerjeszt, a hibákat pedig kerülni kell.
—A recepcióst? — próbálkozott újra a
férfi.
—Takarodj ki a kocsihoz! — hörrent rá
Ninurta.
Az ember ijedten elszelelt. Ninurta
bosszúsan csóválta a fejét. Még kevesebb beszédre kell szoktatni ezeket a
fickókat! Az sem lenne baj, ha a legújabb generáció már tökéletesen hallgatag
volna! Feltétlenül beszélnie kell erről a Sorstáblák Őrével! Hallgatás és
engedelmesség!
Valaki állt a szoba sarkában, akihez
Ninurta egyetlen szót sem szólt. Jószerivel rá sem mert nézni, pedig Arshak a
beosztottja volt a Trónörökös akaratából. Az egyetlen ember a világon, akitől
Ninurta komolyan félt. A hallgatag behemót a maga hét és féllábnyi magasságával
úgy tornyosult a háta mögött, mint a rossz lelkiismeret szobra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése