2017. február 2., csütörtök

Uballit háza - IX.



PÉNTEK
Május 14
07 25
Nanterre
Franciaország

        A férfi kilépett a Hotel Amandierből, még egyszer visszanézett a roppant üveg-beton kolosszusra, jól a szemébe húzta fekete baseball-sapkáját, szétnézett, és elindult a széles Pablo Picasso sugárúton. Jól tette, hogy három nap pihenést engedélyezett magának ezen a remek helyen! Kívülről ugyan riasztóan fest, az ő mércéjével mérve túlságosan modern. Hogyan mondaná a Mester? Túlságosan elidegenedett. Mindegy, bármennyire is rideg, modern, személytelen és elidegenedett, nagyon otthonosan és kényelmesen lehet benne pihenni. Még egy nőt is felcsípett magának a bárban a második este. A pipi nem volt szemérmes, nem kérette magát, de nem is akart túlságosan sokat. Mindössze némi pénzt kért, egyebet nem. Sokkal többet adott, mint bármelyik kijelölt ágyas odahaza!
A férfi teste kellemesen megborzongott. Életének legszebb néhány napját töltötte a Hotel Amandierben!
        Sokkal szebben és jobban lehet élni ebben a világban, mint azt a Mester tanította! A Mester hazudott! Talán még Őfelsége is hazudott? Folyamatosan mindenki hazudott? Ez a világ más. Egészen más. És a Világvége? A kérlelhetetlenül következő, megállíthatatlan Istenítélet? Amelyik megalázza az emberiséget, elpusztítja a gonosz hatalmakat; és újra, de ezúttal végérvényesen visszaadja a világ feletti uralmat Uballit házának kezébe? Talán még az is hazugság? Meglehet!
        Elsötétített ablakú, fekete terepjáró haladt el lépésben mellette. A férfi felnézett. Valami gazdag ismeretlen, aki ugyancsak szeretne három-négy kellemetes napot egy jó szállodában. Ha tőle kérdezné, az Amandiert javasolná. Jókedvűen nézett a komótos tempóban távolodó autó után.
        Eljátszogatott a gondolattal, hogy még néhány napot az Amandierben tölt. Nagy kedve volna hozzá. Ezért nem is jelentkezett ki. Ki tudja, talán néhány nap múlva visszatér.
        Nem volt igaza Rustemnek. Nem kell állandóan rettegni, menekülni, nincsenek örökké életveszélyben. A Pohárnok Gárda? Azok az elkényeztetett fickók feleannyira sem veszélyesek, mint a hírük! Nem is ismerik ezt a világot! Honnan tudnák, hogy ő most éppen hol van? Hogyan találhatnák meg, amikor ilyen elmondhatatlanul hatalmas a világ!
        Újabb fekete terepjáró húzott el mellette, talán valamivel tempósabban, mint az előző. Úgy látszik, itt mindenki jókora fekete terepjáróval jár. Vagy ez ugyanaz volt, mint az előbbi? Miért lett volna ugyanaz? Valószínűleg egy másik kocsi volt másik gazdával, és teljesen más céllal.
        Szóval Rustem! A fickó váltig állította, hogy bajban lesznek, nagyon vigyázniuk kell magukra, hogy minél félreesőbb rejtekhelyet kell találniuk ebben a káprázatosan változatos és érdekes világban. Persze, hiszen a legostobább is tudja, hogy Rustem és Theodora fülig szerelmesek egymásba! Valószínűleg házaspárnak adják ki magukat az ostobák. Az ő helyzetük más: Theodorát Őfelsége feltétlenül kerestetni fogja. Nyilván nem hagyhatja elkószálni az unokáját! Valószínűleg Rustemet is keresteti, rá biztos halál vár. Csak akkor juthatna biztonságba, ha nagyon messzire eltávolodna Theodorától. Nem szívesen lennék a bőrében, gondolta a férfi. Szegény Rustem! Ő sohasem lesz biztonságban. A többieket Őfelsége aligha üldözi tovább, ha egyszer már nyomukat veszítette. Az ellopott készpénz? Ugyan már, Őfelségének abból van elég! Emiatt nem teszi tűvé értük az összes kontinenst! Uballit háza majd pótolja elbitangolt szolgáit, ők pedig háborítatlanul élhetnek a világ valamelyik sarkában. Akár itt is.
        Hátulról halk motorzajt hallott, de nem nézett vissza. Miért is kellene idegeskednie? A Pohárnok Gárda elsősorban Theodorát és Rustemet üldözi, miért is törődnének éppen vele? Sejtelme sincs, merre van a szerelmespár, lehetőleg minél messzebb innen! Talán már el is fogták őket!
Gregory és Aram? Biztosan nem voltak elég óvatosak, és valamivel magukra vonták a Pohárnok Gárda figyelmét. Elég ostobák voltak szegények mindketten, nincs mit csodálkozni rajta, hogy úgy végezték.
Ebben a pillanatban egy kéz nehezedett a vállára.
Szervusz, Aaron! — döbbenetében mozdulatlanná merevedett. Ez a hang! Mar Ars hangja! Mar Ars Ninurta! A Pohárnok Gárda egyik legfélelmetesebb harcosa! Aki sokkal rosszabb, mint Arshak! Hogyan találhattak rá?
Még csak gondolkodott az ellenálláson vagy a menekülésen, de már képtelen volt rá. Elkábítva és gúzsba kötve hevert a terepjáróban, miközben a jármű nagy sebességgel elhagyta Nanterre-t.
Egy villanásra még magához tért, a kocsi szomorúfüzek lombsátrai közt zötykölődve haladt valami talajúton. Egy mozdulattal újra elkábították.
Aztán magához térítették. Ritkás erdőben vagy ligetben lehettek, mindkét keze egy fa lehajló ágához kötve, lába lebéklyózva a földhöz. Elébe lépett a Bíró, hogy felolvassa az Őfelsége által aláírt ítéletet. A Hóhér éppen a felhúzó kart tekerte, és gondosan nehéz nyílpuskája öblébe illesztette a tömör és súlyos acél vesszőt. A Fejek Őre ráérősen támaszkodott hosszú kardja markolatára.

A negyedik megnyúzott holttestet másnap kora hajnalban találta meg egy francia mezőőr.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése