2017. február 10., péntek

Vágyálmaink hófehér paripái

A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Csak addig élünk,
Amíg látszanak.

Előttünk nyargalnak a Messzeségben...
Az Idő hátán loholunk utánuk,
Hátha egyszer
Nyergükbe kaphatunk...

Vén botosispánunk, szürke valóság,
Fülünkbe kántálja unalmait,
De nem veszíthetjük szemünk elől
A fehér lovakat
A Messzeségben....

A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Lelkünk egy részével
Száguldanak.

Tán fiatalok
Szépek és
Erősek,
De - mégis általunk száguldanak...

A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Akkor lesz nagy baj,
Ha nem látszanak...

Tán Isten is szent Álmokkal teremt;
Az Álmok fönt,
Az anyag idelent.

Távlat nélkül a hétköznap vacog,
De csak az álmok halhatatlanok.

Szerelem,
Szorgalom
Isten,
Család;
Mindent túlélhet, amíg ott robognak
Messze elöl
A fehér Paripák.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése