Őszutói alkonyatban
Ezer fáradt pillanat van.
Lombjuk vesztett tölgyek felett
Szunyókálnak a fellegek.
Alkonyatra bánat tapad,
Az év lassacskán elapad.
Őszutói alkonyatban
Nosztalgia zárja pattan.
Mint félszeg régi vendégek,
Melegednek az emlékek.
Ködbe vesző távol hegyek
Titkos folyamot rejtenek.
Köd-hegyekben álom-erdő,
Ott örvénylik a Jövendő.
Fantom-vizek habja csobban
Őszutói alkonyatban...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése