Margit körút..
Corvin köz…
Magyarország…
Idegen hangzású, furcsa nevek
Sorát önti elő a rádió,
Áradnak, mint zabolátlan folyó,
Bennünk egy messzi kis ország vonaglik,
Míg Európa borotválkozik.
Emitt béke, üzlet, hétköznapok,
Demokratikus jólét, nap ragyog,
Felriadva csak hála jár az égnek;
Valahol messze, túl a kerítésen
Sztálin-szobor dől, orosz tankok égnek…
Egy ország Európa közepén,
Ahol a végzet reszketni tanul…
Margit körút..
Corvin köz…
Magyarország…
A „nagy orosz” hatalom meginog,
És túlerővel néznek szembe most is,
Mint évszázadok óta annyiszor:
A Magyarok..
Megint a Magyarok…
Varjúsereg, pufajka, halál-nóta;
Páholyból nézi, mint egy futballmeccset
A vén, totyakos, rémült Európa…
Egy ország Európa peremén,
Ahol gyilkolt orosz, török, tatár,
De egyik sem jutott tovább, nyugatra.
Lyukas zászlók,
Bátor fiatalok…
A tépett túlerő legyűrte őket,
S gyorsan felejt a tespedt Európa…
Felemelő volt,
Igaz, szent – halálos.
Idő hullámán tűnt el szem elől,
S a vénülő esztendők széjjelhordták.
Margit körút,
Corvin köz,
Magyarország…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése