KÉTSZÁZHETVENNYOLCADIK
RÉSZ
ZÁRSZÓ
A kanonizált költészet területén végzett szemlémből egy
„verstípus” következetesen kimaradt: a teljesen amorf, halandzsaszerű
szövegekből felépülő „versek”. Az ilyeneket nem tekintem a líra érdekeltségi
körébe tartozónak.
Szükség van valódi magyar költészetre.
A kánon kiüresedett, hatalmas vízfej. Infrastruktúrájával,
díjaival, „irodalmi életével” együtt egy letűnt kor képviselője. Az új
költészet csak a berkein kívül erősödhet meg.
Vagyunk néhányan, akik tudatosan tartjuk magunkat távol a
kánontól, annak intézményeitől.
Meggyőződésünk, hogy létezik magas minőséget képviselő új
magyar költészet, de a kánon rendszerén kívül.
Ideje egybegyűjteni.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése