KÉTSZÁZTIZENHATODIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
Karen idegei azonban még mindig vitustáncot jártak. Egyvalamiben biztos volt: el kell innen menni! De azonnal!
- Mindenki maradjon bekötve! – adta ki a parancsot.
Aztán mély lélegzetet vett:
- Admirális a hajónak! Azonnal térugrás! Olyan helyet keress,
ami lakatlan, távol van minden forgalomtól. És még valami! – tette
hozzá. – Olyan hely legyen, amelynek a Rodney még a közelében sem járt
soha! Azonnal végrehajtani!
„Hajó az admirálisnak! A parancsot végrehajtom!”
Újabb térugrás következett. Karen Bozchana Kadlecikova lehunyta ugyan a szemét, de esze ágában sem volt elaludni.
Vajon hol voltak? A Digitális Téridőben? Nem valószínű. Akkor hol?
Állandóan eszébe jutottak a könnyűcirkáló fedélzetén átélt egykori
események. Az első úton. Talán más lappang mögötte, valami egészen más,
mint amit eddig gondolt?
A térugrás befejeztével Karen fürgén kiszállt a székéből, és a
panorámaképernyőhöz sietett. Semmit sem mondott neki, amit látott, de ez
a csillagtér legalább nem volt üres. Nagy, Szaturnusz-méretű bolygó
körül keringtek. Három vagy négy hasas hold is battyogott körbe-körbe.
Üres, sivár vidék. Embernek nyoma sincs. Éppen ez kell most.
Parancsot adott a többieknek, hogy oldják ki magukat, a foglyot a robottal visszavitette korábbi helyére.
- Ideje tiszta vizet öntenünk a pohárba, Estman.
- Igenis, admirális asszony – motyogta zavartan a fogoly.
Karen ivott egy kortyot, utána felvette a legszigorúbb arcát.
- Mit tud McPhersonról?
- Amit ön, admirális asszony.
- Amit én tudok, az én dolgom. Engem az érdekel, maga mit tud róla.
- McPherson De Angelis ükunokája, admirális asszony.
A szőke nő meghökkent, ilyesmire nem számított. Néhány pillanatig gondolkodott.
- Az Ultenberg csoportnak dolgozik?
- Ez a világ legnagyobb rejtélye, admirális asszony.
Karen felvonta a szemöldökét.
- Rejtély? Miért rejtély?
- McPherson elméletileg gazember, amellett Mr. Donovan veje,
és így tovább. Jól mondom fel a „földi viszonyok ismerete” leckét,
admirális asszony,
- Folytassa!
- Valami nem stimmel McPherson körül, admirális asszony.
- Micsoda?
- Évekkel ezelőtt meghalt.
- Nem hiszem.
- Láttam a holttestét, asszonyom.
Folytatása következik.
2013. április 19., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése