Szőke nő zűrben az űrben - 215

KÉTSZÁZTIZENÖTÖDIK RÉSZ

Íródott Nyuzga javaslatára

A szőke nő keze remegett.
Lopva szétnézett. Látta, hogy a fogoly nagyon közel áll hozzá, hogy pillanatok alatt kitörjön rajta a pánik. Vagy a hisztéria. Ed Philips is úgy festett, mint valami hazajáró lélek.
Mit tegyen?
Szinte lopakodva ment a vezérlő sarkába.
-         Admirális a hajónak! Helyzetünk azonosítható?
Azonnal választ kapott:
„Hajó az admirálisnak! Helyzetünk azonosítása lehetetlen. Semmiféle támpont nincs.”

Karen visszament, és a képernyőre nézett. Nincs támpont? Honnan is lenne? Egyetlen objektum sincs, csak a végtelen űr. Mint valami elhagyatott pusztaság.
A férfiak alig moccantak, még mindig aggodalmas képpel bámulták a képernyőt. Helmut tért magához legelőbb:
-         Miért hoztak ide? Egyáltalán: hol vagyunk? Mit akarnak tőlünk?
Ed Philips szemrehányóan nézett a fogolyra:
-         Maga se tudja?
Eastman fájdalmas kifejezéssel rázogatta a fejét.
-         Nem tudom, uram. Honnan tudjam?
-         Egyáltalán, maga szerint hol vagyunk?
-         Gondolom, a Digitális Téridőben, uram.
Helmut szétnézett:
-         Igen? Akkor hol vannak itt a bolygók meg a csillagok? Azt akarja mondani, hogy az Ultenberg-féle elit intelligens csillagporként funkcionál?
Erre nem volt válasz.
-         A Digitális Téridő maga szerint puszta semmi?
Eastman erre sem felelt.
Más viszont igen:
„Hajó az admirálisnak! Javaslatot szeretnék tenni, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Karen örömében csaknem elszédült, megkapaszkodott, aztán lecsusszant egy székre.
-         Admirális a hajónak! Hallgatom a javaslatot!
„Hajó az admirálisnak! Javaslom, hogy ebben a helyzetben alkalmazzuk a „térugrás visszavonása” menüpontot.”

Karen az első pillanatban nem értette, miről van szó. Aztán néhány pillanat múlva rájött. Talán Robert beszélt róla, de a szőke nő már másoktól is hallott erről a lehetőségről.
A térugrás visszafelé is működik; egészen egyszerűen vissza lehet vonni. Ha valamiért nem sikerül, a hajó a korábbi helyzetébe visszavihető. Vajon most is?
-         Admirális a hajónak! ez most is érvényes?
„Hajó az admirálisnak! Az előbbi helyzetünk rögzítve van, Karen Bozchana Kadlecikova admirális!”

Karen felsóhajtott, aztán a férfiakhoz fordult:
-         Mindenki azonnal kösse be magát!
Azok döbbenten meredtek rá.
-         Mi történt, Karen? – kérdezte suttogva Ed Philips.
-         Térugrást hajtunk végre!
Erre Ed Philips teketória nélkül megragadta a foglyot, és egyszerűen az egyik székbe bilincselte. Addigra Helmut már be is kötötte magát.
Karen megvárta, amíg a férfiak felkészülnek. Utána maga is helyet foglalt az egyik ülésben.
-         Admirális a hajónak! Végrehajtani a térugrás visszavonását!
A szőke nő lehunyta a szemét. Villámok, kínai űrhajósok, rabszolgák és térmanipulátor állomások cikáztak a szeme előtt vad összevisszaságban. Mielőtt végképp elaludt volna, sikerült szétnéznie.
Ugyanott voltak, ahol korábban. Kiszabadultak a Digitális Téridőből – bármi is legyen az.

Folytatása következik.