Haldoklik az öreg székely valamikor a XIX. század elején. Csendesen veszi körül a népes család. A nótárius jegyez.
Az öreg székely gondolkodik. A javai zöméről már rendelkezett. Mi maradt még hátra? Megvan!
- Az ökröm, ami a múlt télen elveszett a havason!
Nagyot sóhajt az öreg. Aztán hivatalosra vált, és újra diktálni kezd:
- A havason elveszett ökröm az eklézsiát illeti, ne mondja senki, hogy őket nem támogatom.
Így bevégezve, újra sóhajt egyet. Elégedettebben. Aztán más gondol:
- Ha pedig az a nyomorult ökör mégis előkerülne, a sógoromat illeti!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése