Feltámadott

Volt egyszer a párizsi püspökségben egy igen fösvény és gazdag kanonok. Nem merte kincseit a káptalanban őrizni, mert attól félt, hogy a többi kanonok, esetleg azok szolgái, papjai ellopják. Vidékről származott, és sokat hallott róla, mennyire agyafúrtak és minden hájjal megkentek a fővárosi tolvajok.

Amikor egyszer roppant értékes aranyozott feszületekre, arany érmékre, és egész csupornyi aranypénzre tett szert, naphosszat törte a fejét, hol is őrizhetné a kincseit.

Végül hosszas töprengés után arra jutott, hogy a párizsi Notre Dame egyik mellékoltárának szekrényében rejti el egy kis dobozban, az aranyozott szentségtartók mögé. Évek óta volt már Párizsban, és megfigyelte, hogy annak a mellékoltárnak a szekrényét a papok sohasem nyitják ki, a benne lévő aranyozott szentségtartókat sose használják.

Úgy gondolta, rátalált a megfelelő rejtekhelyre. Kerített egy kis dobozt, belerakta a kincseit, és a szentségtartó mögé helyezte.

Néhány percet gondolkodott. Nem ez mégsem jó. Újra elővette a dobozt, és fekete tussal, cirkalmas gót betűkkel az oldalára írta:

„Dominus et in isto loco”

(Az Úr van e helyen)

Elégedetten távozott.

Jó fél esztendő elteltével nyitotta ki újra.

Akkor tudta meg, mire képesek a párizsi tolvajok. A kincsnek hűlt helyét találta, ellenben volt a dobozkában egy cédula latin felirattal:

„Surrexit.”

(Feltámadott.)