Dermesztő, közönyös fagyot
Hozott ránk a Tél,
Rajtunk – régi adósain -
Erőt venni vél.
—–
Míg tengelyén a fáradt Föld
Fásultan forog,
Fagyos magyar januárban
A Tél vigyorog.
——-
Tartozunk ezer halállal,
Az Idő szalad,
És már régen nem érdekel,
Mennyi a kamat.
—–
Vigyorog a mihaszna Tél,
Villan fogsora,
Azt képzeli, innen nem fog
Elmenni soha.
——
Ezer halál. Téli szelek
Lelkünk perelik,
De hiába. Egynél többre
Nekünk nem telik.
——–
Ha egyszer az országúton
Tavasz mendegél,
Követelésével együtt
Olvad el a Tél.
2012. január 18., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése