Tavaszi alkony

Frissen vágott fűlepel illata tölti az udvart,

Alkonyi szélben zsong a madárdal, langyos az este;

Lombkoronás tavaszunk most tartja az Éggel a nászát,

S esti csicsergés jósol a Földnek boldog időket.

——–

Nincs akadálya a Földön az emberi boldogulásnak,

Nem Természet adta szabályból lett a szegénység.

Gátat a Föld nem emel, csak önmaga ellen az ember;

Bár a szabadság birtokosának küldte az Isten,

Gyermeki, rossz játékainak még mindig a rabja.

—-

Méltóság meg a szépség isteni képe az Alkony,

Meghitt, szép nemes éjszaka jön majd, része a Rendnek;

Működik ostoba rendeletek híján is az Élet.