Categoricus imperativus

A kapzsiság politikát

Szövöget,

Szóra, dallamra, hazára

Nyelvet öltöget;

Gömbnyi létből formál

Sápadt

Köröket;

Vele szemben didereg a

Naiv

Becsület.

———

A becsület a lelkünkben

Vert tanyát;

Ha figyelünk, meghallhatjuk

Egyszerű

Szavát.

*******

Csiricsáré világunkban minden relatív,

Csak az marad szilárd,

Ami örök

És naiv.

——–

Fondorlatos rendszerekben

Terjed

A kacat;

S magányosan

Őrzik meg

A naiv

Igazat.

*****

A kapzsiság kapzsi módon

Prosperál,

Kapzsi földnek

Kapzsivá írt

Szentírásról

Prédikál;

Kapzsi város

Rideg terén

Kapzsiságnak

Pazarló temploma áll.

——–

Kapzsi szóval

Kapzsi nyelven

Kapzsi dalt zeng

Kapzsi isten;

Kapzsiságnak gigantikus

Zenekara hegedül,

A világ megsüketül.

—–

Vele szemben

A lelkünkben

Isten szava

Magányosan,

Egyedül.

—–

Mégis,

Mégis,

Kapzsivá lehet az ég is;

De mégis,

Kapzsiságnak földi járma

Csupán lárma,

Füstfelhő,

Szét is oszlik,

Hogyha az ember

Felnő.

——-

Kant hallotta,

Hírül adta,

Marx és Lenin letagadta,

S azt nyilatkoztatta ki:

Ama parancs nem létezik,

Mert az erkölcs

Anyagi.

——-

Tévedhet az egész világ,

Illatozhat a művirág,

Hirdethetik, hogy a lényeg

Csupán a gének,

A mémek,

S az emberek annyit érnek,

Amennyit végzetük ér meg,

Tombolhat a szánalmas és mohó statisztéria;

Nem hisszük, hogy

Hit, szeretet

Csak véletlen,

Tökéletlen

Matéria-széria.

——-

Ősi harang,

Magányos hang,

Isten szava,

Legjobb énünk

Követe,

Vigyázzunk, hogy a fülünkbe

Ne kerüljön

Kósza lárma

Helyette.