SZÁZKILENCEDIK RÉSZ
Íródott Nyuzga javaslatára
A fogolyhoz fordult:
- Maga Richard Mancuso főhadnagy?
- Fogoly vigyázz! – harsogta a robot.
A szőke nő hálásan nézett rá.
A fogoly vigyázzba vágta magát, és igyekezett a tőle telhető legkatonásabb pózt felölteni.
- Richard Mancuso főhadnagy jelentkezem, asszonyom! – ez túlzás volt, és ezt Karen is látta.
- Milyen alakulathoz tartozik, Mancuso főhadnagy?
- Hétszázhatvankettedik zászlóalj, ötödik század, asszonyom!
A fenét, gondolta Karen. Nincs nektek hétszázhatvankét zászlóaljatok. Amúgy nem sok fogalma volt arról, mekkora lehet egy zászlóalj.
Meglepetésére Ed Philips szólalt meg:
- Maguknál hány századból áll egy zászlóalj, Mancuso főhadnagy?
A fogoly elvörösödött. Fogalma sincs, gondolta Karen, csak játssza nekünk a hadastyánt.
- Kit akar hülyének nézni, Mancuso?
A férfi hápogott valamit. Karen szeme összeszűkült.
- Jól figyeljen, Mancuso! – mondta nagy nyomatékkal. – Mostantól én kérdezek, maga pedig válaszol, de a legjobb tudása szerint. Ha úgy látom, hogy félre akar vezetni, a magam részéről befejezem a kihallgatást, és utasítom a robotjainkat, vigyék a vallatószobába, és szedjenek ki magából minél többet. Megértette?
A fickó erre elsírta magát.
- Kérem, ne bántsanak!
- Maga nem főhadnagy, ugye? – kérdezte Ed.
- Nem, uram! Becsületes cipészmester vagyok, nem tudtam fizetni az adósságot, el kell tartanom a családomat, kérem, ne bántsanak!
- Mi az igaz neve? – kérdezte szigorúan Karen.
A férfi sóhajtott.
Karen tudta, hogy jó nyomon jár:
- Halljam, mi az igazi neve?
- Josef Engelmayer vagyok, asszonyom.
- Hogy’ lett magából Mancuso főhadnagy?
- Mindenki kapott valami nevet és rangot, asszonyom.
- Ki az a mindenki?
- Aki a csatahajóra jelentkezett. Tisztességes órabért kínáltak, asszonyom.
- Kik?
- Mr. Winckelmann és az emberei, asszonyom. Ő bérelte ki a csatahajót.
- Kibérelte? Kitől?
- Azt nem tudom, asszonyom. Goldghost városától kapott egy régi leszállópályát, fizet érte. Ott tartja a hajóit, meg ezt a nagy monstrumot. Úgy hallottam, nem az övé, csak bérli.
„Hajó a kapitánynak! A kutterrel érkező ellenség lefegyverzése és fogságba ejtése megtörtént. Harmincnégy ember és huszonhárom robot ártalmatlanná téve.”
- Kapitány a hajónak! Köszönöm! A foglyokat a kutterjükben őriztetem.
„Hajó a kapitánynak! A parancs teljesítése folyamatban!”
A fogoly kidülledt szemekkel meredt rá, de Karen most nem törődött vele.
- Kapitány Erich Schellenbergnek! A most érkező robotok?
- Erich Schellenberg a kapitánynak! Ugyanaz a típus, ugyanzt az eljárást alkalmazzuk velük szemben is!
Karen bólintott.
- Kapitány a hajónak! Térugrásra felkészülni!
„Hajó a kapitánynak! A parancsot végrehajtom.”
Karen szeme a fogoly ijedt arcán állapodott meg. Engelmayer aggodalmasan pislogott. Valószínűleg egy idegen hadihajóra került. Vajon kivégzik-e a foglyokat?
Karen látta a fogoly elbizonytalanodását, és farkasszemet nézett vele.
- Mi volt a feladatotok?
A fogoly ijedten rándult egyet.
- Kérdeztem valamit!
- El kellett fognunk ennek a hajónak az utasait, asszonyom.
Karen fejében kattant valami.
- Tudtátok, honnan érkezett ez a hajó?
- Igen, asszonyom! A Földről.
Folytatása következik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése