Jelzi, hogy az Idő pereg.
Gyűrűi zordan hallgatnak,
Könyörtelen jégből vannak,
Útjuk és világuk görbe,
Mindörökre
Körbe-körbe.
Mi is gyűrűs úton vagyunk,
Megöregszünk,
Meg is halunk.
Saturnus álmaink felett;
Szigorú az önismeret.
Ahol örök Lélek lebeg,
Ott nincsenek előjelek,
De él a Szabad Akarat,
S az ember felelős marad.
Meander vagy szamárhátív;
Csak az Erkölcs nem relatív.
Saturnus álmaink felett;
Nincs álom valóság helyett.
Fut az idő, fogy
Az Élet;
Vénülnek a szenvedélyek,
Az érzelmek egyre szebbek,
Egyre karakteresebbek.
Saturnus álmaink felett
Nem mond se igent, se nemet.
Nem mondja, hogy "kell",
Vagy "lehet",
Nem biztat és nem fenyeget.
Saturnus álmaink felett
Nem emlékszik,
Nem is feled.
Nem hallja Lélek,
Sem anyag;
Legfeljebb
A Vén Hallgatag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése