Honvédsereg a lelkünkben

 

Honvédsereg a lelkünkben;

Királyi magyar kedvünkben.

Az egykori Honvédsereg

A lelkünkben

Diadalról diadalra jár,

Ott osztrák vagy orosz előtt

Soha-soha

Nem kapitulál.

Nem győzik le Őket sose;

A mítosz fehér-fekete...

A magyar mitológia

Örök dicsőségű hada

Az egykori Honvédsereg.

Gyarapodó évtizedek

Érlelték halhatatlanná,

Tették örök, szent

Mítosszá.

Az akkori kérdésekre

Azóta már akad

Felelet;

A negyvennyolcas Honvédség

Lelkünkban a 

Hősiesség

Szimbóluma lett.

Honvédsereg a lelkünkben,

Varázslatos emlék lebben.

Tán nem is igazi emlék,

Talán csak belénk nevelték,

Vagy belőle részeltettünk,

Mikor magyarnak születtünk.

Az egykori Honvédsereg

Mindörökre ottmarad

Az egyik főhelyen,

Míg van magyar,

Örök társa lesz

A Győzelem.

Piros csákó, 

Huszárroham;

Fényes szemmel,

Mámorosan.

Mi elmegyünk!

Mindannyian!

"Csak előre, édes fiam!"

Hazáddal együtt lélegezz!

Rajta, Honvéd!

Szuronyt szegezz!

A Haza sosem eladó!

Előre!

Éljen Bem apó!

Vörössipka!

Zászló lobog!

Isten áldja Damjanichot!

Az egykori Honvédsereg

A lelkünkben

Diadalról diadalra jár,

Ott osztrák vagy orosz előtt

Soha-soha

Nem kapitulál.

A valóság múló, fakó;

A Mítosz örökkévaló.