Tán sose lesz vége;
Évente kétszer megtesszük,
De mégis, mivégre?
Időérzékünk láncai
Kétszer is csörögnek,
Nemlétező milliárdok
Képünkbe röhögnek.
Istenem, adj a világnak
Némi bölcsességet,
Hogy abbahagyhassuk végre
Ezt a hülyeséget!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése