Dehogyis a gazdaság!

Dehogyis a gazdaság
A történet lelke;
Csupán a felszínt karcolja

Minden profán eszme.

Dehogyis a gazdaság

Az emberi lényeg;

Sokkal fontosabb annál az

Érzelem,

A Lélek.

Dehogyis a gazdaság!

Kushadjon a végzet!

Múltunk,

Jelenünk,

Jövőnk nem

Közönséges képlet.

Óra-átállítás megint

Óra-átállítás megint,
Tán sose lesz vége;
Évente kétszer megtesszük,

De mégis, mivégre?

Időérzékünk láncai

Kétszer is csörögnek,

Nemlétező milliárdok

Képünkbe röhögnek.

Istenem, adj a világnak

Némi bölcsességet,

Hogy abbahagyhassuk végre

Ezt a hülyeséget!

Egykori KISZ-taggyűlések

Egykori KISZ-taggyűlések

Még rossz álmokban sem élnek.

Van, ami csupán szünetel,

Más meg örökre múlik el.

Profán "élenjáró tanok"

Sohasem halhatatlanok.

Nem anyagban van a lényeg;

Egykori KISZ-taggyűlések.

Tavasszal fáradt az Isten

Tavasszal fáradt az Isten,
Néz magában
A világra
Ironikusan;
Virágkoronás fák alatt

Elmúlás suhan.

Tavasszal fáradt az Isten,

Rügyfakadás,

Virágnyílás

Képében üzen;

S attól tart, hogy ezúttal sem

Érti senki sem.

Tavasszal fáradt az Isten,

Virágba borul most

A rét,

Meg a temető;

A Teremtés új szakasza

Mindig

A Jövő.

Isten táncoskomikusa

Isten táncoskomikusa

Minden bukott politika.

Zömük még csak próbára jár,

De máris a bukásra vár.

Hiába vet bukfenceket,

Szavazatot úgyse nyerhet.

Mindig akad patrónusa,

Meg hatalom-komplexusa,

Lehet hétmérföldes szája,

De nincs filozófiája.

Acsarkodik bőszen, sután,

Sohasem lehet bonviván.

Meddő minden ripacs-tusa;

Isten táncoskomikusa.

A világűr végtelenje

A világűr végtelenje

Számos Élet rejtekhelye.

Talán nem úgy, ahogy véljük,

De - megismerni reméljük.

Nem ám a matematika,

Hanem a negentrópia

Az Univerzum törvénye;

Beragyogja Isten fénye.

Téridő- és Élet-falak;

Csupán a keret az anyag.

Vén Hallgatag csodakertje

A világűr végtelenje.

Még szeretnék sok esztendőt Veled!

Még szeretnék sok esztendőt
Veled!
Ha Isten élni enged
Veled,
Szeretnék Veled élni még!
Sokáig élni még!
Veled élni szép!
Belőled
Soha nem lehet elég!

Vén közömbös eső szakad

Vén közömbös eső szakad,

Ázik remény és indulat.

Tócsába gyűlik a közöny;

Múlt még mindig kézen-közön.

Pesszimizmust terjeszt a sár,

Rossz jövőt ígér a mocsár.

Bár a rossz most is rosszra vár,

Egyszer minden eső eláll.

Él még a

Szabad

Akarat;

Vén közömbös eső szakad.

Homérosz mit üzent nekünk?

Homérosz mit üzent nekünk?

Mi az, amit már érthetünk?

Arra, amit még nem értünk,

Talán most még meg sem értünk,

Arra majd csak a Jövendő

Műhelyében lesz megfejtő.

A mienk egy öntelt korszak,

Tán szerényebb lesz a holnap.

Homérosz mit üzent nekünk?

Mit akar tudatni velünk?

Az istenek háborúja?

Miért olyan fontos Trója?

Isten az istennő ellen,

Kik álltak egymással szemben?

Vajon a Kárpát-medence

Hogyan keveredett bele?

Homérosz mit üzent nekünk?

Kik voltunk?

Majdan kik leszünk?

Az Odüsszeusz-kalandok

Mögött miféle múlt ragyog?

Fjordok,

Egyszemű óriás...

Odüsszeusz?

Valaki más?

Matriarcális elemek

Időotthona hol lehet?

Húsz év bolyongás emléke

Minek lehet a jelképe?

Pénelopé hű modellje

Kinek lehetett a neje?

Miféle régi hagyomány

Szűrődött át idő-szitán?

Egy előző emberiség

Eltorzított üzenetét

Hagyományozta miránk át?

Tudta-e, hogy mit ad tovább?

Homérosz hallgat nagyon rég.

Létére sincs bizonyíték,

De művei ránk maradtak,

Mikor s miért íródhattak?

Honnan jövünk?

Hová megyünk?

Homérosz mit üzent nekünk?

 

Esőt váró párás idő

Esőt váró párás idő,

Feszültségnek szakálla nő.

Napsütéshez mindig kevés

Az elszánt madárcsicsergés.

Még kopaszon állnak a fák,

De már jobbra vár a világ.

Nyílnak az első ibolyák;

Mindig jobbra vár a világ.

Abcúg háború, túlerő!

Esőt váró párás idő.

Szabadságban egyenlőség, egyenlőségben szabadság

Szabadságban egyenlőség,
Egyenlőségben szabadság;
Filozófiai LEGO,
Szó-modulos
Eszme-keltető;
Bármely irányba
Szabadon,
Egyenlően

Feltekerhető.

Szabadságban egyenlőség,
Egyenlőségben szabadság;

Önmagában mit se jelent.

Dogma-ködben

Nagy marha szavak;

Bármire húzható bunda,

Eszme-kámfor,

Ujjunk között

Semmi-porrá

Foszlik az anyag.

Szabadságban egyenlőség,
Egyenlőségben szabadság;

Üres beszéd,

Szó a szó fia;

Ebből fakad mindenféle,

Vonzó, de semmit sem érő

Ideológia.

Szabadságban egyenlőség,
Egyenlőségben szabadság;

Nem igazság,

Nem is tévedés;

Ehhez is, meg ahhoz is kevés;

A vége nem lehet más, csak

Kínos ébredés.

Szabadság meg egyenlőség,

Egyenlőség meg szabadság

Talán

Két külön dimenzió,

Semmit sem mondanak;

Hogy együtt értelmük legyen,

Hiányzik még

Néhány mozzanat.

Élő eszme-kövületek

Élő eszme-kövületek

Ordas serege szenveleg.

Nem kell becsület, vagy fennség,

Csak a parttalan modernség

Fessen sötétre sok kendőt,

Hadd mérgezze a jövendőt.

Sunyi világállam épül?

Nem.

Számítás gazda nélkül.

Az Idő nem nektek pereg,

Élő eszme-kövületek.

Háborúról bőg a szamár

Háborúról bőg a szamár,

A hülyeség haptákba áll.

Az tamtam-kolompot verik,

S a birka már fegyverkezik.

Agyamosott csorda morog,

Komprádorjelölt vicsorog.

Fegyver hisztéria-kézben;

Mégis 

Béke lesz -

Remélem.

Hétköznapi néma pátosz

Hétköznapi néma pátosz,
Tán nem áld,

De nem is átkoz.

Pátosz cifra szavak nélkül;

Sose vénül,

Sose évül.

Ha semmit zsebre nem teszünk,

Kegyeiből részesülünk.

Az Öröm

Istennek áldoz;

Hétköznapi néma pátosz.

Kézai Simon egykoron

Kézai Simon egykoron

Tűnődött elmúlt dolgokon.

Királyi udvari pap volt,

Egy napon merészet gondolt:

Megírja a történelmet!

Nem várt biztatást, kegyelmet,

Hanem mély lélegzetet vett,

S hamarosan nekikezdett.

Olvashatott hozzá sokat;

Mára eltűnt forrásokat

Nézegethetett serényen,

Ki tudja, hogy milyen nyelven.

Kézai Simon akkoron

Halászott a múlt-partokon,

Nem tudjuk, mit, mennyit fogott,

S abból nekünk mennyit hagyott.

Csak kivonatos másolat,

Ami művéből ránk maradt,

Nem tudjuk, hogy mit írt maga,

S mit tett hozzá másolója.

Nem látunk határvonalat,

S számunkra homályos marad

Kézai koncepciója,

S tudjuk,

Nem ő tehet róla.

Nem tudjuk, hogy kinek felel,

Mit közöl, és

Mit hallgat el. 

Kézai Simon gesztája

A sarat már régen állja,

Hol nyugtat,

Hol nyugtalanít;

Régóta őrzi titkait.

Hunt és magyart egynek veszi,

Orosiust leckézteti,

Lelkesen és hittel tanít,

Mégis elhallgat valamit...

Kézai Simon clericus,

Krónikás homo regius

Valamit nem adott tovább;

Hol foghatta vissza magát?

Régi éjben

Titok oson;

Kézai Simon

Egykoron.

A Történelem őszinte

A Történelem őszinte,

Csak a jelen hazudik;

Vannak, akik a múltban csak

Önmagukat keresik.

Aki a múlthoz mindig csak

Kevés tisztelettel áll,

Saját rögeszméin kívül

Egyebet ott nem talál.

Aki nem érti meg, hogy a

Hivatalos múlt hamis,

A végén hamisító lesz

Előbb-utóbb maga is.

A Történelem őszinte,

Valótlant nem mond soha,

De füllent a rá aggatott

Tömérdek teória.

Rosszul gondolja a jelen,

Hogy a múltja mostoha,

Műanyag történelmet gyárt

Magának az ostoba.

Aki a múltat nem érti

Jövőre hiába vár,

Önmaga helyett a múltat

Okolja a sok szamár.

A Történelem őszinte,

Csak nem értjük a szavát;

Keresnünk kell az igazat,

Kutatnunk

Mindig

Tovább.

Pátoszt adó emlékezet

Pátoszt adó emlékezet

Járja táncát a Múlt felett.

Ahol már nem fut az Idő,

Onnan csírázik a Jövő.

A Múlt minden Jövő titka;

Az identitás alapja,

Mert amilyennek azt látjuk,

Jövőnket is úgy formáljuk.

Jövő felé a Múlt vezet;

Pátoszt adó emlékezet.

Honvédsereg a lelkünkben

 

Honvédsereg a lelkünkben;

Királyi magyar kedvünkben.

Az egykori Honvédsereg

A lelkünkben

Diadalról diadalra jár,

Ott osztrák vagy orosz előtt

Soha-soha

Nem kapitulál.

Nem győzik le Őket sose;

A mítosz fehér-fekete...

A magyar mitológia

Örök dicsőségű hada

Az egykori Honvédsereg.

Gyarapodó évtizedek

Érlelték halhatatlanná,

Tették örök, szent

Mítosszá.

Az akkori kérdésekre

Azóta már akad

Felelet;

A negyvennyolcas Honvédség

Lelkünkban a 

Hősiesség

Szimbóluma lett.

Honvédsereg a lelkünkben,

Varázslatos emlék lebben.

Tán nem is igazi emlék,

Talán csak belénk nevelték,

Vagy belőle részeltettünk,

Mikor magyarnak születtünk.

Az egykori Honvédsereg

Mindörökre ottmarad

Az egyik főhelyen,

Míg van magyar,

Örök társa lesz

A Győzelem.

Piros csákó, 

Huszárroham;

Fényes szemmel,

Mámorosan.

Mi elmegyünk!

Mindannyian!

"Csak előre, édes fiam!"

Hazáddal együtt lélegezz!

Rajta, Honvéd!

Szuronyt szegezz!

A Haza sosem eladó!

Előre!

Éljen Bem apó!

Vörössipka!

Zászló lobog!

Isten áldja Damjanichot!

Az egykori Honvédsereg

A lelkünkben

Diadalról diadalra jár,

Ott osztrák vagy orosz előtt

Soha-soha

Nem kapitulál.

A valóság múló, fakó;

A Mítosz örökkévaló.

Hatvannegyedikben járván

Hatvannegyedikben járván,

Mint a kockák a sakktáblán.

Mosolyognak rám az évek;

Célt és Hitet ad az Élet.

Hatvannégy van itt is, ott is,

Egymással kompatibilis.

Szíciliai védelem,

Sok változatát kedvelem.

Kiélezett helyzeteket

Fogok élni még eleget.

Volán mögött

Vagy a járdán;

Hatvannegyedikben járván.

Végre hazaértem Hozzád!

Végre hazaértem
Hozzád,
Drága Feleségem;
Isten áldása,
Hogy lehet
Hozzád

Hazatérnem.

Sose lehet zsebre tenni,

Hogy Te vagy

A Párom;

Nagyon hiányzol!

Hogy újra láthassalak,

Várom!

Esős márciusi napon

Esős márciusi napon

Ködbe vész az égi plafon.

Vízcseppek nyakunkba érnek,

Áznak a naiv remények.

Tócsa-végzet lábak alatt;

Van-e még 

Szabad Akarat?

Jövő fordul egy mosolyon;

Esős márciusi napon.

Saturnus álmaink felett

Saturnus álmaink felett;

Jelzi, hogy az Idő pereg.

Gyűrűi zordan hallgatnak,

Könyörtelen jégből vannak,

Útjuk és világuk görbe,

Mindörökre

Körbe-körbe.

Mi is gyűrűs úton vagyunk,

Megöregszünk,

Meg is halunk.

Saturnus álmaink felett;

Szigorú az önismeret.

Ahol örök Lélek lebeg,

Ott nincsenek előjelek,

De él a Szabad Akarat,

S az ember felelős marad.

Meander vagy szamárhátív;

Csak az Erkölcs nem relatív.

Saturnus álmaink felett;

Nincs álom valóság helyett.

Fut az idő, fogy

Az Élet;

Vénülnek a szenvedélyek,

Az érzelmek egyre szebbek,

Egyre karakteresebbek.

Saturnus álmaink felett

Nem mond se igent, se nemet.

Nem mondja, hogy "kell",

Vagy "lehet",

Nem biztat és nem fenyeget.

Saturnus álmaink felett

Nem emlékszik,

Nem is feled.

Nem hallja Lélek,

Sem anyag;

Legfeljebb

A Vén Hallgatag.

Egykor Árpád fejedelem

Egykor Árpád fejedelem

Széttekintett a végeken.

Pajzson tartva messze látott,

Megszemlélte a világot.

Még Árpádként állt odalenn,

Most már

Árpád fejedelem.

Megértette pajzson állván:

Nagy felelősség a vállán.

Fenn kéken ragyogott 

Az Ég,

Lenn állt hét csinos

Nemzetség.

Ki lóháton, ki meg gyalog,

Állnak türkök és magyarok.

Akkor Árpád fejedelem

Végignézett szekereken,

S lovakon ülő népein,

Aztán újra, újra megint.

Amott álltak a követek.

Az ősi nép küldte őket.

Illendően köszöntötték,

Pajzsra is ők emeltették.

A hegyek mögött valahol

Frank, bolgár, morva bitorol,

Ők sanyargatják a népet,

S az tőle kér segítséget,

Hívják Kárpát-medencébe,

Legyen a nép fejedelme.

Akkor Árpád fejedelem

Azonnal tudta, mit tegyen.

Ott az ősnép várja haza,

Ott lesz Jövő,

Ott lesz Haza.

A téres Kárpát-medence

Lesz majd a népe lakhelye,

Meg fog tanulni magyarul,

S fejedelemként boldogul.

Akkor Árpád fejedelem

Gyorsan Vereckénél terem

Türkjével és magyarjával,

Hét nemzetségnyi hadával.

Várják már a Tisza-tájon,

Ki gyalog, ki meg lóháton

Nyúlik frank meg bolgár arca,

Nekik már szorul a kapca.

Egyiknek se lesz gyarmata,

Helyette lesz

Jövő,

Haza.

Egykor Árpád fejedelem

Széttekintett fenn 

A Hegyen

Isten vele zárta a kört:

Fenn a hegyek,

Lenn az Alföld.

Akkor Árpád fejedelem

Látta, hol a veszedelem,

Hol van szükség nagy "Hajrá!"ra,

Fokosra, íjra, szablyára.

Fogja a fegyverét vadul,

Frank és bolgár futni tanul.

Megértette Árpád végre,

Hogy mi is a küldetése.

Az ország Rendre igazul,

Ő is megtanul magyarul.

A Becsület meg nem fakul,

Magyarország most alakul.

Az ősi nép itt élt régen,

Mindig mások hátterében,

Most azonban felocsúdott,

S az Országnak nevet adott.

Pannonok, türkök, szarmaták,

Hunok, avarok gepidák

Olvadtak az ősi népbe,

Magyarország így jött létre.

Azóta már magyar nyelven

Áldja Árpádot az Isten.

Lelkünkben él elevenen

Most is Árpád fejedelem.

Új Tavasz, új Változások

Új Tavasz, új Változások;

A varjú hiába károg.

Élet, Remény most megpihen,

S túllép a holt helyzeteken.

Tavasszal a világ szépül,

Minden alap ekkor épül.

A varjú hiába károg;

Eljönnek

A Változások.

Végtelen Facebook-packázás

Végtelen Facebook-packázás,
Fogy a türelem,
Hogy valaha is vége lesz,

Tán esélytelen.

Kódok. Jelszók. Véghetetlen

Bürokrácia,

Minden reménynek pacallá

Kell most áznia.

Lélektelen gépi elme

Csak köntörfalaz,

Próbálkozhatok. A vége

Mindig ugyanaz.

Végtelen Facebook-packázás,
Fogy a türelem,
Hogy valaha is vége lesz,

Tán esélytelen.

Tompa, sivár márciusban

Tompa, sivár márciusban

Gondra mindig új gond csusszan.

Fagyra bágyadt dél meleg,

A Nap álmosan szendereg.

Rosszkedvű fáradságérzet;

Kezét dörzsöli a végzet.

Gondra mindig új gond csusszan

Tompa, sivár márciusban.

Őrült és ostoba napon

Őrült és ostoba napon

Megbolondult a Facebookom.

Letiltották vagy feltörték;

Talán nincs is nagy különbség.

Se a fejemen hajtincsem,

Se szál ismerősöm nincsen...

Ezt annyiban úgysem hagyom

Őrült és osotoba napon.

Örök Igazságok Hite

Örök igazságok Hite

Nem cserélhető semmire.

Sosem lesz kézzel fogható,

Se képletbe foglalható.

Nincs piaca,

Nincs anyaga,

De van

Szabad Akarata.

Sosem manipulálható,

Soha át nem ruházható.

Mindig szilárd,

Sosem kétes,

Megalkuvásra nem képes.

Mindig Hitben,

Mindig frissen,

Mindig ott van,

Ahol Isten.

Több, mint a kimondott ige;

Örök

Igazságok

Hite.

Alfred Candidus zu Windischgrӓtz herceg, osztrák tábornagy monológja az isaszegi csata után

A lázadókat szétvertem,

Most mégis üldöznek engem.

Győzelmeket jelentettem,

Azt képzeltem, befejeztem

A háborút már régebben,

Lehet, hogy mégis tévedtem...

Ez nem szabályos lázadás,

Ez ördöggel cimborálás,

Nem is tudom, mit képzelnek,

Hogy engem megverni mernek.

A lázadókat meguntam,

Ezernél több életük van,

Teremtenek bajt eleget,

A semmiből hadsereget,

Amely a nyomomba ered,

Szívósan támad, fenyeget,

S Őfelsége hadserege

Egyáltalán nem bír vele.

Nyilván elaludt az Isten,

Mert most menekülnöm is kell,

Hamarosan Bécsbe érek,

Sürgős segítséget kérek!

Metsző hideg szelek járnak

Metsző hideg szelek járnak,

Pesszimisták rosszra várnak.

Fekete bakkecske mekeg,

Vészt akarnak mindenkinek.

Profán boszorkányseregek

Dédelgetnek fegyvereket.

Alamuszi propaganda

Furakodna hatalomba.

Mégis,

Mégis Március van,

Tavasz szíve elsőt dobban.

Fogunk még örülni

Nyárnak;

Metsző hideg szelek járnak.

Isten arcának körvonalai

Isten arcának körvonalai
Még látszanak.
Még nincs elveszve semmi.
Tiszta Reményünk el nem költözött,
Isten még lát,

Még nem tűnt el a horizont mögött.

Isten arcának körvonalai

Még lelki rónáink felett ragyognak,

Még értelmük maradt

A Holnapoknak.

Most ateizmus ványadt szele fú,

Rossz doktrínák, hazugság, háború,

Isten még vár, mint egy csöndes Apa,

S a világunk a tékozló fiú.

Károghat nekünk profán túlerő,

Jöhet globális erkölcs-temető,

Lehet emberi jog a gyilkolás,

Mindig marad bennünk

Valami

Más.

Még nincs elveszve semmi,

Még mindig mindent

Jóvá lehet tenni,

Míg bennünk él

A Más

A Valami;

S lelki szemeink előtt

Még felködlenek

Isten 

Arcának

Körvonalai.