Megy szeme és orra után.
Azt hiszi, hogy messzire lát,
Törvénynek képzeli magát.
Nem hallja, mennyire árva,
Nem látja, hogy be van zárva
Születés és halál közé,
Azon túl semmi sem ővé.
Ahogy szaladnak az évek,
Lényegnek tűnik az érdek,
Idő a világ lelkének,
Az anyag meg teremtőnek.
Tapasztalat, vén bonviván
Az öt érzékszerve nyomán
Érti, miben áll a világ,
Biztonságban tudja magát.
Ami nem anyag, nem érti,
A végtelent nem is érzi,
Hogy van más is, néha sejti,
De időnként elfelejti.
Több a világ, mint az érvek,
Több a Lélek, mint az érdek,
Vannak anyagtalan Falak,
Mögöttük a Vén Hallgatag.
Nem lát át anyag-optikán
Tapasztalat, vén bonviván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése