Isten ül egy öreg padon.
Hűvös alkony csöndben pereg,
Most oszlik fel a gondsereg.
A távolban vén eb csahol;
Változás készül valahol.
Ködöt fúj az álmos világ,
Bakacsinba vesznek a fák.
Sosem alkuszik Vízöntő;
Most fogan meg
A Jövendő.
Isten mosolyog egy padon;
Fáradt télutói napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése