A néhai Leopold Trepper

 

A néhai Leopold Trepper

Nem volt túl szerencsés ember.

Zsidó létére

Sújtotta Őt háború,

Gyötörte béke;

Életútja maga volt

Az abszurd huszadik század

Torz tükörképe.

A szellemet a palckból

Nem Ő engedte ki,

De a szenvedésből

Bőven kijutott

Neki.

Előbb a Gestapo,

Utána Lefortovo,

Mély volt a borzalmak kútja,

Rövid Trepper diadalútja,

A végén várt rá

A Ljubjanka...

Ami Rá vall:

Ujjat húzott a világ számos

Pökhendi zsarnokával.

Ami megintcsak Rá vall:

Nem pendült egy húron

A Szabadsággal;

Hiába érték

Rágalmak, kínok, vádak,

Mégis megmaradt

Kommunistának.

Egy racionális álmodozó;

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Mindig hűséges volt

A doktrínához,

De tán nem mindig volt az

Önmagához.

Kommunista nótát suhogtak

Tán a fák is,

Csak a lelkesedés nem volt

Illegális.

Gyalogjáró

Marxi ige száll,

Károg a madár.

Sokszor meglátta, hogy mi a való,

Mégis a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

A Tisztességnél

Alább nem adta;

Zsidóságát

Soha meg nem tagadta.

Élt számos vidéken,

Okos volt,

Csaknem bölcs,

Mégis hiszékeny...

A szellemet a palckból

Nem Ő engedte ki,

De a szenvedésből

Bőven kijutott

Neki.

Nowy Targ,

Osztrák-Magyar Monarchia,

Nyomor,

Nehéz sors;

Száraz kenyér,

Nem mindenki bírja,

Sokan költöznek el hamar

A sírba;

Trepper életébe már itt belép

A doktrína,

Aztán irány

Palesztína.

Trepper nem adja fel,

Tanul, küzd, olvas,

Valami kemény benne,

Mint a

Vas.

Kommunista nótát suhogtak

Tán a fák is,

Csak a lelkesedés nem volt

Illegális.

Már itt láthatta, hogy mi a való,

Mégis a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Zsidó hőség és kommunista munka,

Brit protektúra,

Tisztességes lakhatásra nem tellett,

A végén mégis

Menekülni kellett.

Nyugatra futott 

A doktrína-bázis,

Irány:

Párizs.

Trepper nem adja fel,

Tanul, küzd, olvas,

Valami kemény benne,

Mint a

Vas.

Itt is láthatta, hogy mi a való,

Mégis a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Sok paldásszoba,

Kevés kávéház,

Semmi kocsma,

Mozgalmárok kapkodása,

Nyüzsgése,

Sótlan kosztja,

Trepper nem boldog,

Hogy a sorsa ide hozta,

Végül eljött kívánságára:

Moszkva.

Trepper nem adja fel,

Tanul, küzd, olvas,

Valami kemény benne,

Mint a

Vas.

Apja volt a Föld,

Anyja az Idő,

Mindkettő gonosz,

Zord és mostoha,

Trepper mégsem adta fel

Soha.

Sokszor láthatta, hogy mi a való,

Mégis a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Moszkva,

Sztálin,

Por,

Mohó tolvajok;

Behorpadt bádog vörös csillagok,

Pártgyűlés,

Kommunista egyetem,

Nincs biztonságban 

Soha

Senki sem,

Trepper az elején még jegyzetelt,

Látta, hogy

A groteszk életre kelt.

Most láthatta csak, hogy mi a való,

Mégis a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Trepper nem adja fel,

Tanul, küzd, olvas,

Valami kemény benne,

Mint a

Vas.

Feje fölött már-már a halál éled,

Most még megússsza,

Brüsszelbe, Párizsba vezénylik el

Hírszerzés végett.

Még most sem tudta, hogy mi a való,

Most is a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Kiépített

Olyan hálózatot,

Mint senki más,

Monsieur Gilbert volt,

A belga gyáros,

Az ellenségnek

Félelmes,

Talányos,

Trepper most nagyon tudta, mit akar,

Keze alatt muzsikált

A Vörös Zenekar.

Hitler őrjöng,

Goebbels fenyegetőzik,

"Ki lehet Ottó?

Vajon hol rejtőzik?"

A szerencse nem kedvezett

Neki,

Mégis Trepper lett

Talán a valaha élt

Legnagyobb

Kém-zseni.

A háború legnehezebbik frontján,

Hol tervszerű volt,

Hol ötletes,

Spontán,

Mentett,

Ki tudja,

Mennyi életet,

Mindaddig küzdött,

Amíg lehetett.

A Gestapo mindhiába kutatta,

De Moszkva butasága

Lebuktatta.

Apja volt a Föld,

Anyja az Idő,

Mindkettő gonosz,

Zord és mostoha,

Trepper mégsem adta fel

Soha.

Most se.

Bár a németek kiszolgáltatott foglya,

Mégis ő vezette

A Gestapót

Barna-fekete ormányánál fogva.

Meg nem tört,

Együtt nem működött,

Végül - 

Megszökött.

Apja volt a Föld,

Anyja az Idő,

Mindkettő gonosz,

Zord és mostoha,

Trepper mégsem adta fel

Soha.

Végül aztán

Otthon várta

A moszkvai hála,

A Ljubjankába zárta.

Hazug vádak,

Cellák,

Kihallgatások végtelen sora,

Trepper most sem adta fel

Soha.

Most már tudhatta, hogy mi a való,

Most is a dogma maradt számára

A jó.

Azt képzelte,

Csak azért, 

Mert Zsidó...

Kemény emberség öregedett

Lelkére,

Mint a vért;

Kilenc esztendőt ült

A semmiért.

Mikor Sztálin után Hruscsov

Rehabilitálta,

Alig akart ráismerni

A családja.

Lengyelország,

Előbb kis otthon-ablak,

Aztán a gondok egyre

Súlyosabbak.

Trepper nem adja fel,

Tanul, küzd, olvas,

Valami kemény benne,

Mint a

Vas.

Apja volt a Föld,

Anyja az Idő,

Mindkettő gonosz,

Zord és mostoha,

Trepper mégsem adta fel

Soha.

Sok százan álltak ki mellette,

Mire a szocializmus

Végre

Elengedte.

London,

Párizs

(A háttérben vékony

Ámen.)

Treppert a végén várta

Jeruzsálem.

A néhai Leopold Treppert

Temérdek baj,

De kevés öröm érte,

Bár kommunista ésszel tán sose kérte,

Mondjon még sok ezer kaddist érte

A Népe.