Milyen mély a Múltak kútja.
Hogyan történt
Valamikor,
Hol kezdődött el és
Mikor,
Hol volt a nyáj,
Hol a Pásztor,
Hol kezdődött el és
Hányszor,
Hány világot nyelt el a por,
Miért pusztultak el,
S mikor,
Hány világon tipor lábunk,
És mi a sorban hol állunk.
Idő Apó jobban tudja,
Mi a Föld igazi
Múltja,
Tudományos elméletek
Valójában mennyit érnek,
Igazságok hol lapulnak,
Mivel csapjuk be magunkat,
Hogy az "egyszeres fejlődés"
Tán a túléléshez kevés.
Idő Apó sosem altat,
Szól is, de többnyire hallgat,
Mert ő nem adhatja alább,
Mi meg nem értjük a szavát.
Idő Apó jobban tudja,
Hogy a Jelen mire futja,
Hogy a sok önhitt modernség
Valójában mire elég,
Világboldogító nóták
Láger gyászzenéjét hozzák,
Anyagias megalkuvás
Gazdája számára sírt ás,
Nem a hatalom, nem bőség,
Csak személyes
Felelősség
Tehet felnőtté bennünket,
Különben hajónk elsüllyed.
Hogy omlik össze a rendszer,
Látta,
Talán nem is egyszer.
Idő Apó most megtorpan,
Aztán akár a templomban,
Összeteszi két vén kezét,
Csóválja szép deres fejét.
Hogy' lehetne segíteni?
Úgysem akarjuk érteni.
De nem állhat meg percre se,
Vállán évszak-köpönyege,
Ránk néz, szól,
Valamit mutat,
És rója tovább az utat.
Mit hozhat a Jövő útja?
Idő Apó jobban tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése