(Egészen délig jött a bajra baj,
Meg-megingott alattunk a talaj...)
Sok év óta most újra Együtt,
Ketten;
Bájos, tündéri színjátszó sereggel.
Új darab,
Székek,
Színpadi terek;
Meg tizenöt csodálatos gyerek.
Kaptunk tizenöt fénylő kis csodát,
Néhány szülő igazi jóbarát.
(Kora délután felnéztem az égre.
Baj volt,
Mégis milyen szép lett a vége...)
Hétfőn nagy hőség,
Özönvíz jött keddre,
Mégis végig jó volt az Isten kedve.
Fellegek úsztak a fejünk felett,
A Nap sütött,
Anikó rendezett.
Hétfőtől péntekig
Jött napra nap;
Egy csaknem nyolcvan oldalas darab,
Tizenöt fénylő szemű ifjú ember
Meghódította végül
Becsülettel.
Átszervezés,
Kettős szerep,
Mint régen,
S az előadást nagyon büszkén néztem.
Láttam, ahogy a publikum figyel,
Ilyenkor nem cserélnék senkivel.
Láttam, hogy az előadás pereg,
Teszi a dolgát sok ügyes gyerek,
Néhánynak ez volt még a tűzkeresztség,
Láttam, hogy bontakozik a tehetség,
Az aurája majd az Égre nő,
Többször megállt Tőlük a levegő.
Sorok peregnek, füstölög a rím;
Csak így tovább,
Drága Gyerekeim!
Gyönyörű napunk fordul éjszakába,
Sokáig fogunk nézni még utána...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése