Boldog mai Nyaramon

Boldog mai Nyaramon

Az Életet akarom.

Család,

Munka,

Szerelem,

Amíg élek,

Kell nekem.

Ehhez járul

A Haza,

Meg

A Lélek Igaza.

Az Életet

Akarom,

Boldog

Mai

Nyaramon.

Forró Nyárban forró Élet

Forró Nyárban 

Forró Élet;
Nemcsak vagyok,

Hanem élek.

Forró Nyárban

Forró Létek;

Kik csak vannak,

Kik meg élnek.

Világ törvénye az Élet;

Amíg gondolkodom,

Élek.

Szakrális síkon nincs vétek;

Amíg érzek,

Addig

Élek.

Aberráltak világa jön?

Aberráltak világa jön?

Nem hiszem!

Transzodik az egész világ?

Nemigen!

Gusztustalan tobzódás?

Egy ideig!

Amíg az odvába vissza

Nem verik!

Herélt macska azt képzeli,

Hogy ugat,

Önmagát alázza porig

A nyugat.

Attól, hogy segget riszál

A förtelem,

Dehogy félek, kezemet se

Tördelem.

Pénz-vezérelt woke affektál,

Fejre áll

Miatta nem omlik össze

A morál.

Ha majd elvitte pokolba

A kánya,

Nem mi fogunk szégyenkezni

Utána.

Irdatlan bronzkori várak

Irdatlan bronzkori várak

Időutazóra várnak.

Hajdani bronzkori népek

Éltek, dolgoztak, beszéltek.

Milyen szóval?

Milyen nyelven?

Nem tudja más, csak az Isten.

Volt írásuk?

Bár tagadjuk,

Igazából nem tudhatjuk.

Számos elhagyott várhegyen

Rejtőzik a 

Történelem.

Volt Szerelem?

Volt Művészet?

Titkolózik az enyészet.

Vajon mit hallottak, láttak;

Irdatlan bronzkori várak.

Jelenünk sziklás partjai

Jelenünk sziklás partjai
Meredeken állnak,
Kikötőt a szebb jövendők

Sehol sem találnak.

Akik mégis bíznak, hogy majd

Kikötőbe jutnak,

Alattomos doktrínákon

Mind zátonyra futnak.

Sokféle betegségeket

Hord a jelen-kéreg,

Úrhatnám pénz, háborúság,

Eltévelyedések.

Jelenünk sziklás partjait

Múlt-tenger nyaldossa,

Pusztítja és mállasztja, de

Tisztára nem mossa.

Jelenünk sziklás partjain

Perverz hálót szőnek;

Mind kevesebb az esélye

Életnek, jövőnek.

Idióta tervek bamba

Doktrínákká válnak;

Jelenünk sziklás partjai

Meredeken állnak.

Senki sem tud Atlantiszra légicsapást mérni

Senki sem tud
Atlantiszra

Légicsapást mérni,

Hiába próbálják Istent

Levegőnek nézni.

Nem ér át a

Túlvilágra

Az erőszak karja,

Sohasem lesz mindenható,

Hiába akarja.

Ígérgethet

Aljas, véres

Profitot

A sátán.

Minden gonosz

Semmivé lesz

Múló Idő hátán.

Sose üdvözülnek, akik

Bombáznak vagy lőnek;

Isten mindig

Sírhelyet ad

Minden túlerőnek.

Hiába próbálják Istent

Levegőnek nézni,

Senki sem tud
Atlantiszra

Légicsapást mérni,

Atlantisz bennünk él tovább

Atlantisz bennünk él tovább,

Tagadhatják az ostobák.

A mítoszba zárt hagyomány

Nagyobb, mint minden tudomány.

Hatalmasabb erő nincsen;

Általa üzen az Isten.

Atlantisz bennünk él tovább;

Tornyok, kikötők, paloták

A lelkünkben magasodnak,

Míg jön

Az Igazi Holnap.

Atlantisz bennünk létezik,

Tanácsot ad, emlékezik;

Lelkünk ösvényeit rója,

Sohasem mondunk le róla.

Ha egyszer felnéz az égre,

Az lesz minden dogma vége.

Végzetre írt történelmek

Majd a semmibe szelelnek,

S az Ember doktrínák nélkül

Majd végül Emberré békül.

Tagadhatják ordas dogmák;

Atlantisz bennünk él tovább.

Felvilágosult ostobák

Felvilágosult ostobák

Visznek minden kánont tovább.

Nekik nem számít más soha,

Csupán a túlerő szava.

Alkalmazkodó vélemény

Terpeszkedik agyuk helyén.

Bármiből bármit kaphatnak;

Mindig csak szolgák maradnak.

Övék a pénz-globál világ;

Felvilágosult ostobák.

Történelmünk minket szolgál

Történelmünk minket szolgál
Magas Hegy,

Tetején Oltár,

S mi annak papjai vagyunk.

Olyan Jövőbe juthatunk,

- Mert történelmünkből élünk -

Amennyit abból megértünk..

Dolgunkat éppen úgy tesszük,

Ahogyan azt értelmezzük.

Történelmünk minket szolgál,

A Jövőnkhöz utat kínál,

De hogy erőt meríthessünk,

Ahhoz jól kell értelmeznünk;

Mi volt biztos,

Mi volt talán;

S mi volt a fontos igazán.

A terminus technicusok

Mentén a Szív ritkán dobog,

Nem számít a pénz ihlete,

Sem a mások ítélete.

Történelmünk minket szolgál;

Aki Jót keres -

Jót talál.

A Múlt adósai vagyunk,

A Jövőnek hitelt adunk;

Fontos, hogy múlt-képünk milyen;

Mert olyanná lesz a Jelen.

Magas Hegy

Tetején

Oltár;

Történelmünk

Minket szolgál.

Sok van, amit nem tudhatok

Sok van, amit nem tudhatok,

Tudni hiába akarok.

A Lét örök és szent

Erő,

A titka meg nem fejthető;

De amíg kutatni lehet,

Addig lehetünk

Emberek.

A lét motorja

Az Élet;

Köszönöm, hogy én is élek.

A jó vers lényegre tapint

A jó vers lényegre tapint,

Hatalom felé nem kacsint,

De nem szít osztályharcot se,

Nem kell neki hazug mese.

Dogma-szolgálatba nem áll,

Haduraknak nem szalutál.

Semmilyen kampányt nem folytat,

Igazat mond,

Nem latolgat.

A jó vers lényegre tapint,

Igaz ügyre sose legyint.

Nem gyűlöl, nem árt,

De szeret;

A jó vers: lelkiismeret.

Vízöntő a Jóra figyel

Vízöntő a Jóra figyel.
Semmi sem csábíthatja el,

Se rang, se pénz, se média,
Vízöntő a maga ura.

Mindenféle hazug mesék 
Kóvályoghatnak szerteszét,

Csiricsáré csillagképek,
Alattomos lidércfények

Bitorolhatják az eget.

Vízöntő sohasem enged.

Jön majd 

A Jó,

Jönnie kell;

Vízöntő 

A Jóra figyel.

Lét Szíve ritmusban dobog

Lét Szíve ritmusban dobog;

Versbe szedik az angyalok.

Dallamából lélek fakad;

Rezgéséből pedig anyag.

Ütemek szülnek téridőt,

Isten ad szent életerőt.

Szférákon túli

Dallamok;

Lát Szíve ritmusban dobog.

Valami vár ránk lenn a mélyben

Valami vár ránk lenn a mélyben,
Valami vár ránk nagyon régen,
Tiltja, tagadja, feledteti
Minden egyes jelen hatalom,
Pedig szükségünk volna rá

Nagyon.

Valami vár ránk nagyon régen,

Valami fény a "modern" éjben,

Bőszen tagadja, lehurrogja,

Üldözi a mai tudomány,

De emlékét nem feledi el

A Hagyomány.

Valami fény a modern éjben, 

Valami vár ránk lenn a mélyben,

Kívül minden rossz teórián.

Az idő mélyén, mégis szabadon,

Ránk vár, mert szükségünk van rá

Nagyon.

Trianon, százéves kokott

Trianon, százéves kokott,
A tükörről le nem szokott,

Pedig ma is rekedt nóta,

Szebb se, jobb se lett azóta.

Az antant jellemrajza volt,

Indogermán kuplét dalolt,

Sok területrabló mese,

Ma sem igaz a fele se.

Bűze máig el nem oszlott,

Trianon, százéves kokott.

Ahol egy Igen sem akad

Ahol egy "Igen" sem akad,

A "Lehet" is "Nem"-mé sorvad.

A felhígult, nyűgös "Nem"-ek

Csak tagadást követelnek,

Csak aratnak, sose vetnek,

A célok halva születnek.

Őszinte érzés nem marad,

Ahol egy "Igen" sem akad.

Tehetség és felelősség legszigorúbb próbaköve, a Pátosz

A Pátosz valóban nagyon nehéz.
Könnyen elveszti hitelét 
A Szó,
Ha tárgya nem méltó,

S ha viselőjére túl bő lesz a Pátosz,
Már nem áld,

Hanem átkoz.

A profán ember inkább kritizálgat,

Ahhoz nem kell ész, se fantázia;

Szapul,

Ócsárol,

Pletykál,

Kritizál;

Rosszat keres és

Rosszra is talál.

Pátoszt nem használ

Talán sohasem;

Tán azt se tudja, hogy mi fán terem.

Pesszimista korban,

Amikor a világ

Gazdasági végzet útján "halad",

A Pátosz nem divat.

A Pátosz valóban kiveszni látszik,

Félnek tőle,

Sokan nem ismerik,

Akik meg sejtik,

Talán nem merik.

A Pátoszt könnyű félreérteni.

Rossz pátoszt már

Mindenki hallott,

Látott,

Nézte, hallgatta nagy keservesen,

De jó Pátoszt?

Nagyon is kevesen.

Mi a Pátosz?

Tudja-e valaki?

Talán közhelydzsungelben bólogat?

Dicsőíti a hatalmasokat?

Nagy marha szavak

Nagy marha emberekről?

Füstködbe bújt szó-tömjénáldozat?

Farkcsóválás undok diktátoroknak?

Tiszteletkör díjakért,

Profiért?

Aki ezt gondolja,

Semmit sem ért.

A profán pátosz fellengzős, hamis,

És általában nevetséges is.

A Pátosz nem hivatal-máz

Kényes díszhelyen,

A Pátosz másmilyen.

Nem méregdrága, puccos ünnepély

Az igazi Pátosz

Nagyon szerény.

Profán síkon a Pátosz nem terem,

Se fenn,

Se lenn.

Nem kenyere végzet, se ráció,

Se önmagáért való puszta szó,

A Pátosz egész más dimenzió.

A Pátosz

Tiszta Lélekből ered,

A Pátosz csak

Őszinte

Szeretet;

Szavakba öntve...

Nem kell, hogy a vers hangzatos legyen,

Ne a forma tündököljön, hanem

Őszinte érzelem.

Ahogy fent,

Úgy idelent;

Csak azt illeti Pátosz,

Ami

Szent.

Költői tehetség és felelősség

Legszigorúbb próbája mindig ez.

Ma minden bokor gúnnyal van tele,

Vicc alig,

Savanyodik a humor,

Helyette terjed abszurd agy-tumor,

Az irónia sárban fuldokol,

Hamisítják nagy gonddal, amikor

Rossz verseknek kell felmentő sereg.

Ami aranynak látszik,

Sárgaréz,

A Pátosz hazugoknak lehetetlen,

Másoknak nehéz.

Kritikusok 

Eszik vagy nem eszik,

Felövezik, vagy fel nem övezik;

Pátosz nélkül

Költő nem létezik.

Ahogy fent,

Úgy idelent;

Csak azt illeti Pátosz,

Ami

Szent.

Nem kánon-infrastruktúra bajnoka;

A Költő az Isten

Szent 

Dalnoka.

Jövevényszó- történelem

Jövevényszó-történelem

Zokog csendesen a hegyen.

Ateizmus a dajkája,

Mindenből csak a visszája.

Gyűlik a bűz,

Szűnik az íz;

Önemésztő nyelvi sztriptíz.

Istent mindig ki kell zárni,

Mindig új úrra kell várni.

Jövevényszó-történelem;

Mérföldnyi mély, sötét verem.

Csak mélység,

Semmi magasság;

Belehullik az igazság.

Mindig vettünk, sose adtunk,

Mindent csak másoktól kaptunk.

Csak mi voltunk, aki átvett,

Fordítva sose lehetett,

Pedig, ahogy látjuk, lehet

Nem is kevés gyanús eset.

Mindig csak másokból éltünk,

Trianon az üdvösségünk.

Jövevényszó-történelem

Komprádor agyakban terem.

Ami szép, mind másnak adni,

Ami jó, mind letagadni.

Mindig másoktól meghatva,

Mindig le vagyunk maradva.

Nekünk nem kell, vigyen, vegyen;

Mindegy ki az úr, csak legyen.

Finnugrató bölcsességek

Immár a sarkkörig érnek,

Mint akit a múltja untat,

Fosztogatjuk - önmagunkat.

Jövevényszó történelem

Már csak bolondgombát terem.

A jövő belőle nem kér,

A jelen tudja, mennyit ér,

Nem használ, de már nem is árt,

Az ideje régen lejárt.

Tudományos máz leszakad,

Alatta a nihil marad.

Jövevényszó-történelem

Feladta régen, csendesen,

Csak híveiből egy csapat

Folytat utóvédharcokat.

Most fogyott el a türelem;

Jövevényszó-történelem.

Doktrína-gondolatvakság

Doktrína-gondolatvakság;

Száműzve lett az igazság.

Bal-doktrína sose téved;

Nem számít a való élet.

Ha a valóságot üti,

Az utóbbit kell elvetni,

Mert a valóság csak adat,

És a doktrína fontosabb.

Doktrína-gondolatvakság;

Sose számít az igazság.

Osztályharcból utópia?

Úgy lesz, hogyha Lenin mondja!

Szélhámosból lesz madonna,

Az iszlámból meg szalonna.

Mariannából lesz Pista,

Aki nem hiszi: fasiszta.

Imádkozik az igazság...

Doktrína gondolatvakság.

Új világháború készül

Új világháború készül,

Uszít az EU vitézül.

Vén háttérhatalom-néne

Nem akar férni bőrébe.

Csalhatatlan NATO-hübrisz

Előbb-utóbb a frontra visz

Akit csak tud.

Akit meg nem,

Azok mellett áll az Isten.

Pénz-gőg a vesztébe révül;

Új világháború készül.

 

Nyár-folyam csöndes vizein

Nyár-folyam csöndes vizein

Siklik a hajó;

Nyáron

Itthon,

Anikóval

Írni

Élni jó!

Nyár-folyam csöndes vizein

Elcsitul a szél;

Nyár tüzében

A Szerelem

Élni sose fél.

Nyár-folyam csöndes vizein

Ficánkol a hal;

Az Élet

Kánikulában is élni akar.

Szerelemben,

Becsületben

Csendben

Élni jó;

Nyár-folyam csöndes vizein

Siklik a hajó.

Valóságos Történelem lesz-e valaha?

Valóságos Történelem
Lesz-e valaha?
Vagy a múltról szóló könyvek
Zöme ezután se lesz más,
Mint jelennek hajbókoló

Ideológia?

A változatlan múlt ma annyiféle,

Ahány doktrína a Földön "halad";

Ezek kreálnak 

Más-más múltakat,

Egymásra

Nem is hasonlítanak.

Ahány történelem,

Egy sem a múlt mása,

Csak a jelen

Nyúlós-nyálkás

Önigazolása.

Valóságos Történelem
Lesz-e valaha?

Meghallgatásra talál-e

Jelen "olvasatok" helyett

Egyszer végre a valóság,

A múlt saját

Igazi szava?

Valóságos Történelmünk

Lesz-e valaha?

Vagy megint jön valamilyen

Mesterkélt és rossz

História?

Kárpát-medencében

Nem is olyan régen

De sokféle történelem

Készült hevenyében...

Alattomos Lipót király

Kollonics névre hallgató

Aljas érseke,

Vele kezdődött

Régmúltunk

Mesterkélt pere;

Nem kellenek a krónikák,

A magyar múlt 

Minden magyar fejet megzavar,

Inkább germanizáltassék

Gyorsan a magyar...

A korai übermenschek,

Schlözer, Rössler, meg a társaik,

Nehezményezték,

Miért van mégis magyar itt,

Bár lennének a magyarok

Kívül a kapun;

Német fajzatnak lehetne itt

Lebensraum...

(Nem Hitler káplár-agyából

Bújt ám elő a nagy-germán

Humortalan,

"Felsőbbrendű"

Butaságtömkeleg;

Hamarabb indult útjára

Az agyhalottnak született

Német pöfeteg.)

Valóságos Történelmünk

Lesz-e valaha?

Vagy megosztottak maradunk,

Marad külön dákoromán,

Nagyon-nagymorva, ős-pánszláv,

Meg küldöknéző-finnugor

Múlt-paródia?

Valóságos Történelmünk

Lesz-e valaha?

Vagy lesz újabb rossz, kiagyalt,

Idegen érdekre néző

Torz komédia?

Valóságos Történelmünk

Még mindig csak várakozik,

Bujkál valahol;

Kanonizált tudományunk

Sarkkörön túlra cibálná,

Mindegy, mi történik vele

Csak maradjon mégis

Finnugor...

Sok doktrína-történelem

Szavazatért házal,

Az osztályharc gusztustalan

Szivárványon szárnyal,

Nincs józan ész,

Se egyszerű paraszt-logika,

Gügye érdek 

Gyilkos

Bolondgombákat terem,

Pártprogramok döntik el,

Hogy kétszer kettő

Mégse négy legyen.

Amikor megbuggyant a jelen...

Valóságos Történelem

Kéne már...

Legyen!

Tán Atlantisz segíthetne,

A dogmák közt szétüthetne...

Előbb Múlt,

Majd Jelen kéne;

Fel kéne néznünk 

Az Égre;

Felelősek vagyunk

Érte.

Tűzrőlpattant Kicsi Párom

Tűzrőlpattant 
Kicsi Párom;
Nagyon jólesik

Őt látnom.

Mindig itt a

Közelemben;

Boldog lesz Tőle

Az ember.

Huncut két

Szemébe nézek,

S örvendezek

Hogy még élek.

Mellettem az

Egész nyáron

Tűzrőlpattant 

Kicsi Párom!

Hiszünk, mert emberek vagyunk

Hiszünk, mert emberek vagyunk,

Hiszünk, mert élni akarunk.

Hiszünk, mert

Élünk,

Szeretünk;

Hiszünk, hogy higgyenek nekünk.

Hiszünk, mert felnőttek vagyunk,

Mert van

Szabad Akaratunk.

Hiszünk, mert emberek vagyunk,

Hiszünk, mert egyszer meghalunk.

Pillantás Nemkellújvilágba

Nézzük, amit senkinek sem
Kéne soha látnia:
Milyen lesz a pénzvezérelt

Globális utópia. 

Világállam-fogaskerék

Édeskésen nyöszörög,

Mindenkinek kijárnak a

Profanizált örömök.

A permanens szexuális

Forradalom meg nem áll,

A promiszkuitás mögé

Rejtőzik el a halál.

Utazási szenvedélynek

Vermet ott senki sem ás,

Nem is egyéb az élet, mint

Egy állandó utazás.

Nincs többé túlnépesedés,

Sorba állni sose kell,

Az egész Föld lakossága

Alig több, mint ötezer.

A gyanútlan világpolgár

Nem nézi, mit kap - eszik;

Olyan partnerkapcsolatot,

Amilyenbe helyezik.

Senki sem akar fób lenni,

Hát mindenre készen áll,

Néha kis korrupcióval

Tán jobb partnerre talál.

De az se tarthat örökké,

Túlhaladott a hűség,

Előbb-utóbb áthelyezik,

Mert fő a sokszínűség.

Popsi-aromájú világ,

Akad gyönyör, nem kevés,

Euthanazia jár, ha

Nem megy az átnevelés.

Nagyon fontos a polkorrekt,

Panaszt nem tűr meg a tan;

Sűrűn el kell bégetni, hogy

Itt demokrácia van.

Haladás ellenségének

Kell a család, meg gyerek,

Azokat régen elnyelték

A homofób-lágerek.

Ritka a gyermek-kedvezmény,

Erre kevésnek futja;

Egyes, kettes, nyolcas szülő,
(Más néven Bodri kutya).

Nincs már húsvét, se karácsony,

Nem szól templomi zene,

Van helyette abortuszok,

Tévelygések ünnepe.

Nyugdíj sincs. Az idősödő

Utolsó oltásra vár,

Promiszkuitás-pofából

Vigyorog rá a halál.

Pénzes utópia felett

Rózsaszín felhő ragyog

Engedelmesen tengetik

Létüket a boldogok.

Profán dollár-oltáron ül

Sok kivénhedt hárpia;

Soha senkinek se kelljen

Mindezeket látnia.

Simogat a Jelenléted

Simogat a 

Jelenléted;

Ha közel vagy,

Szép az Élet.

Már pontosan megérzem én,

Ha távolból indulsz felém.

És amikor megérkezel,

Ezer rossz érzés hamvad el.

Léted megtart,

Élted

Éltet;

Simogat a

Jelenléted.

Gyönyörű nehéz nap estéjén

(Egészen délig jött a bajra baj,

Meg-megingott alattunk a talaj...)

Sok év óta most újra Együtt,

Ketten;

Bájos, tündéri színjátszó sereggel.

Új darab,

Székek,

Színpadi terek;

Meg tizenöt csodálatos gyerek.

Kaptunk tizenöt fénylő kis csodát,

Néhány szülő igazi jóbarát.

(Kora délután felnéztem az égre.

Baj volt,

Mégis milyen szép lett a vége...)

Hétfőn nagy hőség,

Özönvíz jött keddre,

Mégis végig jó volt az Isten kedve.

Fellegek úsztak a fejünk felett,

A Nap sütött,

Anikó rendezett.

Hétfőtől péntekig

Jött napra nap;

Egy csaknem nyolcvan oldalas darab,

Tizenöt fénylő szemű ifjú ember

Meghódította végül

Becsülettel.

Átszervezés,

Kettős szerep,

Mint régen,

S az előadást nagyon büszkén néztem.

Láttam, ahogy a publikum figyel,

Ilyenkor nem cserélnék senkivel.

Láttam, hogy az előadás pereg,

Teszi a dolgát sok ügyes gyerek,

Néhánynak ez volt még a tűzkeresztség,

Láttam, hogy bontakozik a tehetség,

Az aurája majd az Égre nő,

Többször megállt Tőlük a levegő.

Sorok peregnek, füstölög a rím;

Csak így tovább,

Drága Gyerekeim!

Gyönyörű napunk fordul éjszakába,

Sokáig fogunk nézni még utána...

Világkánon-hazugsággyár

Világkánon-hazugsággyár;
Tömény és globális -
Igaz és demokratikus,

Ami liberális.

Globális pénz-egypártrendszer,

Nem számít, mi a tény;

Van egyedül üdvözítő

Doktrínagyűjtemény.

Csápja mindenre kiterjed,

Álcáz és behatol,

A ponyva is LGBT

Áriákat dalol.

"Szakirodalmat" is pénzel

A vén pénz-kormányos;

Ez ideológia, de

Persze "tudományos".

Demokrata szólamokkal

Önmagát kínálja,

Az értelmiség egy része

Nálunk is zabálja.

Marx és Lenin nyomdokain

Zsarolja a jelent,

Szájában a "demokrata"

Szó semmit sem jelent.

Neki promiszkuitás és

Embermassza kéne,

Minden közösség és erkölcs

Szöges ellentéte.

Rózsaszín jövendő szőrös

Fenekét riszálja,

Ha lesz ahogyan azt a

Buta pénz diktálja.

Bár magát a Föld leendő

Ordítozhat váltig,

Ami nem életképes, az

Nem élhet sokáig.

Hűdedemokrata EU!

Hűdedemokrata EU!

Csak játékszer a háború...

Ki tudja, honnan a szándék,

A háború - olcsó játék

Felelőtlenek számára;

Nem zsebükből megy az ára,

Nem is véreznek miatta,

Kíméli őket a gazda.

Fő, hogy csak kelet vérezzen,

Nyugat profitot szerezzen.

A névleges demokraták

Azt képzelik, hogy a világ

Doktrínákon úszó bárka,

És a pénz a kapitánya.

Kenetteljes "demokraták";

Kilóg az ótvaros lóláb.

Nagy mafla csatlóskoszorú;

Hűdedemokrata EU.

Profán Atlantisz világa

Profán Atlantisz világa

Már a földrengést se várja.

Önhibájából lesz vége,

Tengerárra sincs szüksége.

A korrumpálódott világ

Lassan felszámolja magát.

Nemzetközi szervezetek,

Hivatalok, testületek

A pénz markába kerültek,

Erkölcsileg kiürültek.

A tegnapi világpolgár

Ostoba célokat szolgál,

Minden értéket feladva,

Júdáspénzzel torkig lakva,

Rossz műanyag gittet rágva,

Tévelygéseket imádva

Zabál búza helyett ocsút,

S szomjúhozza - a háborút.

A Jövő teljes hiánya;

Profán Atlantisz hiánya.

Attila, hunok királya

Attila, hunok királya,

Az Idő útjait járja.

Az Idő útjait járja,

Kopog a lova patája.

Amíg az Idővel suhan,

Nyergében ül - 

Pata dobban.

Amíg vele Idő suhog;

Addig létezünk - Magyarok.

Ül ébenfekete lovon,

Fanyeregben,

Hallgatagon.

Vágtat álmokon, Léteken,

Mítosz-uralta réteken.

Egyik révből másik révbe,

Egyik Létből másik Létbe.

Őrzi Akarata,

Hite,

Meg a Magyarok Istene.

Attila, hunok királya,

Mítoszaink ideálja,

Öntudatunk önkéntese;

Róla szól sok titkos mese.

Attila, hunok királya,

Végzet útjait nem járja.

A fátum túlerő mérge;

Magyaroknak ellensége.

Attila, hunok királya,

Értünk vonult legendába.

Nem számít, mikor lett magyar;

Már értünk és minket akar.

Lóra már csak nevünkben ül,

Ma már a miénk

Egyedül.

Fennmaradásunk záloga;

Nem mondunk le Róla soha.

Magyar regék útját járja

Attila, hunok királya.