Szunnyadó titkok közt élünk,
Rátaposunk,
Elfeledünk,
Vagy tudomást se veszünk;
Hétköznapi semmiségek
Nem hagynak időt nekünk.
Lábunk alatt titok szunnyad,
Múlt korok hosszú sora;
Nem tudjuk,
De mégis sejtjük:
Talán mi is bennük éltünk
Valaha.
Lelkünkben is titok szunnyad,
Mint valami sosem látott,
Mégis gyönyörű virág;
Elvágna tőle végleg a
Jelen profán,
Egydimenziós világ.
Léthe vize mindig tiszta,
Aki él, mindenki issza,
Hogy soha ne térjen vissza
Az életen túli emlék,
Engedjük el csendesen;
Nem is marad belőle más,
Csupán a lelkünkben élő
Titokzatos
Sejtelem.
Szunnyadó titkok közt élünk,
Rátaposunk,
Elfeledünk,
Vagy tudomást se veszünk;
Hétköznapi semmiségek
Nem hagynak időt nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése