Elfeledett hősök - Vizy Zsigmond

(Telefon-nyomkodós

Gügye világunkban

Lyukas a memóriánk.

Képesek vagyunk feledni,

Hogy kiknek is köszönhetjük,

Hogy még mindig van

Hazánk.)

Ezerkilencszáztizenkilencben

Szunnyad az ország,

Szunnyad az ég;

Hazája vesztét

Döbbenten nézi a nép.

Károlyi és Linder Béla

Fülében tizennégyszeres

Wilson-altató,

Megszállja a Felvidéket

A csehszlovák légió.

Az ostoba antant-fülbe

A Masaryk-Benes csürhe

Azt üvölti hangosan,

Hogy a magyar Felvidékre

Csehországnak

Történelmi joga van.

Zajlik már a

Területrabló kaland;

A magyar kormány meg várja,

Mikor röppen végre elő

A nagyon várt 

Wilson-féle

Liberális

Sültgalamb...

Úgy gondoltuk

Elég lesz a

Wilson-féle

Liberális

Nagykabát;

Azt képzeltük,

Már nem is kell

Megvédeni

A Hazát...

Kisírt szemű Történelem

Az út szélén

Ácsorog;

Sorra lesznek csehszlovákká

A színmagyar városok.

Honvédek ellenállnának,

Sok város is

Harcolna, 

Amíg bírna,

S az elvakult magyar kormány

A harcot,

Az ellenállást

Megtiltja...

Úgy gondoltuk

Elég lesz a

Wilson-féle

Liberális

Nagykabát;

Azt képzeltük,

Már nem is kell

Megvédeni

A Hazát...

Már Balassagyarmaton is

Cseh nyelven recseg a kürt.

Csehszlovák lett.

Az élére

A csehszlovák

Kormány máris

Zsupánt küld.

Magyar város volt,

De az már

Senkit rég nem érdekel,

Franciák meg britek szerint

Legfeljebb egy kicsit rajta

Majd csehesíteni kell.

Nem így látták

Az ottani

Magyarok,

Úgy vélték, 

A kutyát mégsem

Csóválhatja

A farok.

Ha a kormány ostoba,

Ha nincs király,

Ha nincs sereg;

Akkor nekünk 

Kell a Hazát

Megvédeni,

Emberek!

Bátor város,

Harcba kezdett,

Fegyvereket vett elő,

Nem bírt velük

A dühös cseh túlerő.

Derekasan küzdöttek már,

De félő volt,

Hogy a várost védő népre

Az ellenség rátapos;

De megjelent

Egy maréknyi

Katonával

Vízi Zsigmond

Százados.

Kormánytilalom dacára

Ment a honvéd a csatába.

"Legyen eszünk! Nem Wilson kell, emberek!"

S a bátor kisváros népe,

Egy maroknyi katonával

A pokolba

Kergette

A cseheket.

Egy város megmaradt nekünk,

Masaryk,

Benes,

Az antant

Akárhogy is

Háborog;

Máshol is így 

Kellett volna

Védekezni,

Magyarok!