A téridő másik síkján
Felelősség a talizmán.
Régi fényében még a Hold,
Tán világháború se volt.
Mást jelent a lehetetlen,
Talán fejlődik az ember.
Se Auschwitz, se Trianon
Nem nyomja a múltat agyon.
Sok friss házas fiatal pár
Nyaralni Atlantiszba jár.
Csak fekete, ami ében,
A pénz elfér a bőrében,
Szent tradíció a módi,
S a tudomány is valódi.
Semmi sincs végzettel telve,
Sem eleve elrendelve.
A téridő másik síkján
Remény ül a jövő hídján.
A mi síkunk posztulátum;
Szikkadt fátum-rezervátum.
Mivel mi csupán ezt éljük,
Szükségszerűségnek véljük,
Mert kopog a végzet-fogat,
A sivár abszurdumokat.
Más síkokon másképp lehet;
Isten minket itt is szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése