Nem is látszik fenn a Hold,
Ilyen május sose volt,
Legfeljebb akkor, amikor
Szürke égen
Háborúk sötét istene
Sántán-bénán
Kóborolt.
Se sarló, se Telihold,
Sötét égen semmi folt,
Felhők mögött
Fenn vigyorog
Ezer rusnya
Istentagadó kobold.
Sötét égen semmi Hold,
Ilyen május sose volt,
Profán szirének üvöltik,
Nincs üdvösség,
Hiába halt meg
A Holt.
Ijedten hallgat a Hold,
Már nem köt,
De nem is old;
Már nem számít a világnak
Se az, hogy holnap majd mi lesz,
Se az,
Hogy tegnap
Mi volt.
Nem is látszik fenn a Hold,
Ilyen május sose volt,
Sötétedik odafenn,
Zsákutcában a jelen,
Nincs erkölcse, csak divatja,
Bő neki a múlt sisakja,
Onnan eszik,
Ahonnan az apja lova
Még vakon sem abrakolt;
Féloldalas rációhoz
Érzelmet,
Felelősséget,
Hitet
Isten sose told.
Ilyen május sose volt;
Isten most is köt,
Meg old;
Addig kéne
Visszatérni,
Míg az égen
Fenn a Hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése