Vén Hallgatag őszi ködben

Vén Hallgatag őszi ködben;

Levél zörög, varjú röppen,

Közönyös eső szemerkél,

Bozót mögül sandít a Tél.

Az összes Üdvösség alva,

Lelki síkok mind kihalva,

S a Hagyomány csonkjaira

Bálványt rakott a média.

Vén Hallgatag őszi ködben;

Csörög a Múlt, Jövő zörren,

Doktrínák eszme-vadonban,

A Jelen ki sem lát onnan.

Ég alatt gubbaszt pénz-banya,

Végzet-főztet kotyvasztana.

Életre kelt őrültségek

Nyegle hada égre béget.

Vén Hallgatag őszi ködben;

Egy szót sem szól, meg se hökken,

S míg az Idő tovább oson,

Csak vár tovább - hallgatagon.

Minden "modernség" kietlen;

Az Idő kérlelhetetlen...

Minden torony összeomlik,

Minden profán szertefoszlik,

S minden változás tartogat

Apró, fényes távlatokat.

Mindegy, ezer év, vagy ötven...

Vén Hallgatag őszi ködben.