A magyar Enceladus

Csáktornyai várban,

Örök vigyázásban

Telt az egész

Élete;

Szent Magyar Múzsája,

Bajvívó szablyája

Együtt virrasztott

Vele.

Dédapja emléke,

Könnyet csal szemébe,

Kinn hideg szél port kavar,

Félig-meddig horvát,

Mégsem volt,

S nem is lesz

Nála igazabb

Magyar.

Magyar Enkeladusz,

Jó Zrínyi Miklós gróf,

Magyar költő,

Hadvezér;

Békét,

Tisztességet,

Független országot,

Szép magyar jövőt remél.

Kanizsai török

Páncélinge zörög,

Mozgolódik a pogány,

Muraköz vidékén,

Horvát végek szélén

Zrínyi gróf a kapitány.

Marcangolt országban,

A Zrínyi családban

Minden férfi katona;

Portyázó zsivánnyal,

Martalóc pogánnyal

Alkut nem kötnek soha.

Magyar Enceladus;

Többször is leírta

Zrínyi Miklós e nevet,

Egy lázadó titán,

Akit végül aztán

Egy nagy szikla eltemet.

Török szomszédságban

Soha nincsen béke,

A Zrínyi név kötelez;

Miklós tudván tudja:

Az Apja,

Dédapja..

S ő is hírt, nevet szerez...

Amikor az oszmán

Átkelve a Murán

A Zrínyi-birtokba kap,

Miklós lóra pattan,

S vitézei élén

Háromszor is visszacsap.

Magyar Enceladus

Szép kis könyvtárában

Gyertya mellett olvasgat;

Ha néha meglepi

Leheletnyi béke,

Maga is tollat ragad.

Csáktornyára eső csepeg,

A várfalon török fejek,

Sötét a világ,

Ahol egykor falvak voltak,

Földművesek éltek, holtak,

Sívó pusztaság.

Szép, teljes Magyarországot

Élő ember sose látott

Száz év óta már,

Falvakat éget, fosztogat,

Láncra fűzött lakosokat

Terel a tatár.

Magyar Enceladus,

Horvátország bánja,

Horvát,

Szlavón,

Magyar

Népét nagyon szánja,

Életét teszi rá,

Hogy szavaddá tegye,

Hogy az oszmán Holdat

Messzire kergesse.

Csáktornyai várban,

Örök vigyázásban

Telt az egész

Élete;

Szent Magyar Múzsája,

Bajvívó szablyája

Együtt virrasztott

Vele.

Magyarország félig sem él,

Bécs számára csak hadszíntér,

Már alig remél;

Harc hétköznap,

Harc vasárnap,

Búzát is fegyverrel vágnak,

Minden csupa vér.

Buda vára a töröké,

Ország nyesve háromfelé,

A Nap se ragyog,

Mindenütt végzet-járszalag,

Örökre veszni látszanak

Minden távlatok.

Magyar Enkeladusz,

Jó Zrínyi Miklós gróf,

Magyar költő,

Hadvezér;

Mégis

Tisztességet,

Független országot,

Szép magyar jövőt remél.

De nemcsak remélte,

Tett is bőven érte,

Elméje nem nyugodott;

Szép Hazája sorsát

A szívén viselte,

Harcolt,

Hatott,

Alkotott.

A törököt ki kell űzni,

A Nemzetet egybefűzni,

Zrínyi tudta ezt;

Csupán azt nem tudta soha,

Hogy számára ez a munka

Micsoda kereszt.

Magyar Enkeladusz,

Jó Zrínyi Miklós gróf,

Magyar költő,

Hadvezér;

Magyarország érdekében

Dolgozik,

Harcol,

Tervez,

Amíg él.

Kitört a török háború,

Lett nagy szövetségkoszorú,

Német, 

Francia;

Zrínyi téli hadjáratra

Induló keresztény hadnak

Lett parancsnoka.

Elérte vele Eszéket,

Szerzett fényes dicsőséget,

Megjött győztesen,

Európa azt gondolta,

Lement a Hódoltság napja,

Jön a 

Győzelem.

Jött sötét köpenyes, pudvás,

Eget repesztő csalódás,

Teljes döbbenet;

Hogy Szent István koronája

Bő a császár kobakjára;

Béke köttetett...

Magyar Enkeladusz,

Jó Zrínyi Miklós gróf,

Magyar költő,

Hadvezér,

Ha kell;

Magyarország érdekében

Most sem adja fel...

Fiktív vadkan volt

A szikla,

Sosem derült ki a titka;

Ki küldte oda;

A kursaneci erdőben

Fordult még sokkal rosszabbra

A Haza sora...

Magyar Enkeladusz,

Jó Zrínyi Miklós gróf,

Emléke fanyar...

Sohasem volt,

Nem is lesz nála

Nemesebb

Magyar.