Késő őszi letargia
Száll az Idő partjaira.
Rossz jóslatok Télre várnak,
Hit-pótlékok tovaszállnak,
Fénylő remény eltérítve,
Profán földre kényszerítve,
S lehangoló ködbe vezet
A befagyott emlékezet.
Nem látjuk Hitünk szárnyait,
Sem önmagunk határait...
Béke a Múlt poraira;
Késő őszi letargia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése