Tízezrek menetelése

Tízezrek menetelése;

Talán soha nem lesz vége.

Minden kornak az a gondja,

Lesz-e újabb Xenophónja,

Aki odaáll az élre,

Stafétát vesz méltó kézbe,

Mert most sem tudja az ember,

Hol van az igazi 

Tenger.

Tízezrek menetelése;

Idők szele a zenéje.

Korok járnak, korok kelnek,

Fontoskodnak, kibicelnek,

Élnek teljesen, vagy félig,

Magukat modernnek vélik,

Első vagy utolsó vérig

Dédelgetik rögeszméik.

Tízezrek menetelése;

Talán soha nem lesz vége.

Saru csusszan, bakancs kopog,

Fáradt és foghíjas sorok.

Aki közöttük menetel,

Nem retten, és nem adja fel.

Érzésekből páncélmellény;

Vonulnak az Idő mentén.

Arany Napok,

Ezüst Holdak;

Tízezren sohasem voltak.

Tízezrek menetelése;

Nagyon messze még a vége.

Nem is sejti még az ember,

Milyen az igazi tenger.

Jobbról-balról gonosz ének,

Harc-dalok - profit szirének...

Felhorgadó birodalmak,

Dögletes profán mocsarak

Mellett fut az Idő útja,

Holtágak újra meg újra...

Tízezrek menetelése;

Ki tudja, mikor lesz vége...

Hogy az út célját mi rejti,

Egy se tudja,

Egy se sejti.

Néha újak csatlakoznak,

Vonulnak, míg meg nem halnak.

Mindegyik érez,

Egy se tud;

Fontosabb a célnál

Az Út...

Egyszer talán

Tenger;

Béke...

Tízezrek menetelése.