Már Tavaszra kékül az Ég,
Szertefoszlott a szürkeség.
Haloványkék égi lepel,
Rajta bárányfelhő legel.
Időn túli szomorúság
Terhétől konyul a faág.
Esőre áll nyugat, kelet,
Még vajúdik a Kikelet.
Minden Jelen kis buborék;
Már Tavaszra kékül az Ég.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése