Platón csak neutronbánya,
Meg nagy rakás idegpálya?
Ezt a Köz soha nem hiszi,
Csak a tudomány képzeli,
Mert minden logika poros,
És a tudomány túl okos
Ahhoz, hogy érezni tudjon,
S a Léleknek helyet adjon.
Anyag síkján terpeszkedve,
Isten kezét elengedve,
Tézis-jégen dideregve
Alszik, mint a téli medve.
Platón csak neutronbánya
És az összes ideája
Csupán holt anyag terméke,
Matéria tükörképe?
Az anyag nem Isten neme,
Csupán legrosszabb álneve...
Élet és Halál mezsgyéjén
Nem legel logika-tehén,
Az örök határvonalak
Léte mindig
Titok marad,
Semmilyen mikroszkóp alatt
Nem mutatják meg magukat,
Légtéri vagy űrvizsgálat
Mennyországra nem találhat,
Hiába bármilyen képlet,
Véglet marad, ami véglet.
Platón csak neutronbánya?
Szégyen ám a tudományra,
Ha csak fiktív síkon "szárnyal",
S a dolgokkal nincs tisztában.
Kereshetünk anyag-mesét,
Vagy az Isten DNS-ét,
Gyalogjáró a ráció,
S ez csak profán dimenzió.
Neutronok, idegpályák
Szintjénél nagyobb a világ.
Platón csak neutronbánya?
Aki ezt hiszi, megbánja.
Ha pénzes Nobel-díj-tömeg
Pár millió drága csövet
Ügyesen összedugdosva
Sok pénzért rekonstruálja
Majd Platón neutronjait,
Abba Platón beköltözik?
Akárki hiába kutat,
Holt anyagot élő tudat
- Bármilyen díj járna vele -
Semmiből nem népesít be.
Profán ész minden játéka
Nem tűz, csupán az árnyéka,
Itt csak villog, másutt lobban.
Ezt is Platón tudta jobban...
Önteltség az Égre morog;
Platón valahol mosolyog.
A Remény Jövőt takargat,
Világ zúg,
Az Isten hallgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése