Őszre hangol a Zenekar

Őszre hangol a Zenekar,

Vastagodni kezd az avar.

Bágyadtabb lett a napsugár,

Búcsúversét mondja a Nyár.

A felhőfront egyre dagad,

Holnapután Jövő szakad...

Nincs már Nyár álomvilága;

Kopog az Ősz valósága...

Intünk a távozó Nyárnak;

Nosztalgia-ködök szállnak.

Az álmaink íze fanyar...

Őszre hangol a zenekar.