2021. augusztus 22., vasárnap

A régi csillagistenek




A régi csillagistenek

Nélkül az éjszaka hideg.


Távoli tűzgolyóbisok

Parányi fénye imbolyog


Helyettük a nyári égen,

Túl mítoszon, szenvedélyen,


És ha csillag hull valahol,

Az is csupán egy - meteor.


A régi csillagistenek

Valahol a profán felett


Várakoznak, túl a Téren,

Sajnálkozva, de - kevélyen.


Sejtelmes körvonalaik

Mögött Régmúlt várakozik.


Űrtávcső nem észlelheti,

De az ember észreveszi


Őket, ha látni akarja,

És - ha profán nem zavarja...


A régi csillagistenek

Nem öncéllal kísértenek.


Őriznek ősi Titkokat,

Álmodnak régi Álmokat.


Egek kulisszái előtt

Látnak Múltat,

Adnak Jövőt.


A Föld - születés, számadás...

Az Ég - 

Örök Feltámadás...


A régi csillagistenek

Sírnak, mert a világ beteg.


Ősi égi képeiket

Már nem látják az emberek.


Tejúton nincs bank, se kocsma,

A Múltat nem marja rozsda.


Se osztalék, se jutalék.

Mégis felül marad az Ég.


A régi csillagistenek

Látnak próbatételeket.


Az előző emberiség

Nem élt meg egy újabb misét.


Hogy volt-e még előtte is,

Az már rég nem aktuális.


Ha elbukunk, le nem esnek,

Csak - minket is elfelednek...


Az éjszakai Ég alatt

Nekik küldetésük marad...


Túl az Időn örvénylenek

A régi csillagistenek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése