A régi csillagistenek
Nélkül az éjszaka hideg.
Távoli tűzgolyóbisok
Parányi fénye imbolyog
Helyettük a nyári égen,
Túl mítoszon, szenvedélyen,
És ha csillag hull valahol,
Az is csupán egy - meteor.
A régi csillagistenek
Valahol a profán felett
Várakoznak, túl a Téren,
Sajnálkozva, de - kevélyen.
Sejtelmes körvonalaik
Mögött Régmúlt várakozik.
Űrtávcső nem észlelheti,
De az ember észreveszi
Őket, ha látni akarja,
És - ha profán nem zavarja...
A régi csillagistenek
Nem öncéllal kísértenek.
Őriznek ősi Titkokat,
Álmodnak régi Álmokat.
Egek kulisszái előtt
Látnak Múltat,
Adnak Jövőt.
A Föld - születés, számadás...
Az Ég -
Örök Feltámadás...
A régi csillagistenek
Sírnak, mert a világ beteg.
Ősi égi képeiket
Már nem látják az emberek.
Tejúton nincs bank, se kocsma,
A Múltat nem marja rozsda.
Se osztalék, se jutalék.
Mégis felül marad az Ég.
A régi csillagistenek
Látnak próbatételeket.
Az előző emberiség
Nem élt meg egy újabb misét.
Hogy volt-e még előtte is,
Az már rég nem aktuális.
Ha elbukunk, le nem esnek,
Csak - minket is elfelednek...
Az éjszakai Ég alatt
Nekik küldetésük marad...
Túl az Időn örvénylenek
A régi csillagistenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése