A Lét végső határán át

A Lét végső határán át

Sose szárnyalhat a világ.

Útját arra nem veheti

Az se, aki azt képzeli.

A halálon túlt képzelve

Leírhatjuk - de csak élve.

A Lét végső határán át

Nem lőhetünk ki rakétát.

Hiába is kutatgatja

Bármi csúcstechnológia,

Mert a Lét végső határán

Fennakad minden tudomány.

A Lét végső határán át

Nem mehet az anyag tovább,

A téridő a hazája,

Megvan a maga határa,

Nem Isten, aki kiszabta,

Hanem csak az anyag maga.

A Lét végső határán át

Át sem tud lesni a világ.

A sárgolyó áll, vagy "halad",

A Törvény - odaát marad.

Szabadon tehetünk

Csodát,

De - nem léphetünk oda át.

Emberi Szabad Akarat

Nem dönt le örök falakat...

A Lét végső határán át

Éneklik a Lélek dalát,

S Mítoszok örök honában,

Langyos, bíbor éjszakában

Szerelemből Jövő fakad,

S megifjodik az Akarat.

A Lét végső határán át

Az Öröklét - meleg kabát.

Akit a Szent Idő áthoz,

Leül - Isten asztalához.

Sztüx,

Léthe,

Vagy Eridanosz...

A Lélek - Istennek áldoz...

A Lét végső határán át

Őrzik Isten minden titkát.

Tudják,

Mi az Élet,

Halál,

S hogy a Rend mindig helyreáll,

Hogy minden profán halandó,

Csak a Szent a maradandó.

Szentségtörő rögeszméket,

Félrehajít majd az Élet,

És Lélekben megtisztulva

Fordulunk Istenhez újra.

Csupán a képzeletünk lát

A Lét végső határán át.

Az Ég alatt,

A Menny alatt...

Ami Titok - 

Titok marad.